Pszinesztézia

Kővágó Pál pszichológus blogja

Ezekkel küzdenek a nárcisztikus szülők gyerekei

Megannyi történetet hallottam már, hogyan okoztak fájdalmat a szülők a gyerekeiknek. Hozzám általában olyan emberek jutnak el, akik felnőtt korukban is nyögik, cipelik azokat a csomagokat, amelyeket a szülők nevelése alakított ki bennük. Az egyik gyakori csomag a nárcisztikus szülő nevelésének következménye. A nárcisztikus szülők egyik legfontosabb ismérve, hogy konkrét elképzelésük van a gyermekük sorsáról, és mindent igyekeznek megtenni annak érdekében, hogy a gyerek olyanná váljon, amit ők elképzeltek.

teen-vs-parent.jpg

Minden szülőnek van elképzelése arról, hogy mikor lenne büszke a gyerekére, milyen célokat szeretne, ha teljesítene. A nárcisztikus szülők azonban sokszor totális kontrollra törekednek: megmondják, milyen ruhákat hordhat a gyerek, hogyan viselheti a frizuráját, igyekszik megválogatni a gyereke barátait stb. A nárcisztikus emberek  nagyon sokat adnak a látszatra, ezért például, ha rossz jegyet kap a gyerek, akkor az osztályzat számukra biztos jele annak, hogy a gyerek elégtelen, pontosabban: a külvilág észrevette, hogy elégtelen. Az ilyen szülők arra törekednek, hogy a gyerekük minden körülmény között tökéletesnek látszódjon. A tökéletesség általában az, amit a szülő elképzelt a gyerekének. Ez olyan, mintha a szülő megteremtene egy formát a gyerekének, és addig ügyködne, amíg bele nem sikerül passzíroznia a gyerekét.

Az ilyen szülők általában megfellebbezhetetlen, kérlelhetetlen módon közvetítik meggyőződéseiket a világról, ezért a gyereknek alig van lehetősége arra, hogy kibújjon a szülő akarata alól. A dolog pikantériája, hogy az a forma, amibe a szülő a gyerekét bele szeretné erőszakolni, valójában a szülő saját gyengeségeit igyekszik kompenzálni. Éppen ez okozza a nárcisztikus szülők merevségét és kérlelhetetlenségét: a gyereket saját énjük valamilyen meghosszabbításának tekintik, és a saját szorongásaikat ezen a meghosszabbított „kicsi én”-en keresztül szeretnék feldolgozni. Éppen ezért, ha a gyerek valami elítélhetőt tesz, az szimbolikusan a szülő énje elleni merénylet.

shutterstock_125020910.jpg

Számos következménye van annak, ha valaki ilyen szülő mellett nő fel. Az egyik leggyakoribb következmény, hogy a gyerek felnőttként is folyamatosan a külvilág megerősítéseire vár a saját értékével és vágyaival kapcsolatban. Mivel hozzászokott, hogy a szülei tekintete mindenhova kísérik és megítélik, ezért azt is megszokta, hogy csak akkor kaphat szeretetet, elismerést, elfogadást, ha pontosan úgy cselekszik, ahogy azt a szülei jónak látják. Ez felnőttkorban úgy érhető tetten, hogy gyakran szorongnak attól, vajon mások mit gondolnak róluk. Sokan nem mernek kezdeményezni, inkább arra várnak, hogy a másik közeledjen feléjük, mert attól tartanak, hogy ha előjönnének vágyaikkal, akkor a másik személy pontosan úgy ítélné meg őket, ahogy a szülei tették régen.

Másik gyakori következmény, hogy a gyerek felnőttként alapvetően elégtelennek érzi magát. Ennek a története általában az, hogy gyerekkorában harcolt saját magáért, és ezért számtalanszor leszidták. A nárcisztikus szülőkre az is jellemző, hogy érzelmileg zsarolják a gyereküket olyan megjegyzésekkel mint: „azért vagyok szomorú, mert te rossz vagy; miattad vesztem össze apáddal/anyáddal” stb. Aki sok ilyen megjegyzést kap, az legalább két dolgot tanul meg: egyrészt azt fogja hinni, hogy a saját vágyai veszélyesek, mert a másik személyt könnyen szomorúvá tehetik, a másik, hogy ő alapvetően rossz, és ettől szenved a másik személy. Felnőttként pedig gyakori, hogy keres magának egy nárcisztikus partnert, aki hasonlóan szüleihez, pontosan és szigorúan megmondja, mikor jó és mikor nem. Az is gyakori, hogy az eszükkel felismerik, hogy mennyire szükségük lenne olyasvalakire, aki feltétel, játszmák és manipuláció nélkül szereti, ám amikor megkapják, nem tudnak hinni ebben a szeretetben. Ennek oka az, hogy olyannyira hozzászoktak ahhoz, hogy a szeretet mögött mindig hátsó szándék van, hogy folyamatosan azon aggódnak, hogy vajon mit akar tőle igazából a másik.

family-with-adult-childre-012.jpg

Sokszor látom, hogy a nárcisztikus szülő gyereke felnőttként is nagyon szoros kapcsolatban marad a szüleivel. Napi szinten beszélnek telefonon, vagy akár személyesen is, a szülő aktívan részt kíván venni a felnőtt gyereke életében, sokszor egészen személyes dolgait is a szülő szeretné elintézni az egyszerű ügyintézéstől az egészségügyi kérdésekig. Ha az eddigiek nem jelentettek volna elég terhet, az, hogy felnőttként is szorosan követi a szülő a gyerekét, sokszor nagyon megnehezíti a változást.

Pedig a változás amúgy is nehéz egy ilyen szülővel. Amikor a gyerek felnőttként elkezdi felismerni a szüleivel való kapcsolatának árnyoldalait, akár pszichológus segítségével, akár valamilyen életesemény (pl. nagyon jó párkapcsolat) hatására, általában elkezd távolodni a szülőtől. Már nem olyan szívesen veszi fel a telefont, legszívesebben sokkal ritkábban beszélne szüleivel, esetleg jóval nagyobb indulattal reagál a szülő közeledésére. Ekkor a nárcisztikus szülő sokszor elképesztően nagy szorongást él meg, mintha az énjének egy darabját veszítené el. Ennek gyakran az a következménye, hogy az amúgy is nehéz távolodás egy veszekedésekkel, sértődésekkel, fenyegetésekkel stb. tarkított küzdelemmé válik. A szülő, mivel nem engedné a gyerekét, gyakran egészen elképesztő eszközöket bevet a szidalmazástól az érzelmi zsarolásig bezáróan.

A nárcisztikus szülők gyerekei akár egy életen át cipelhetik azokat a terheket, amelyek a neveltetésükkor a vállukra kerültek. Jó tudni, hogy legyen bármilyen őrült is valakinek a gyerekkora, nem szükségszerű, hogy az egész életét befolyásolja. Ebben sokat segíthetnek a barátok, a társunk, vagy éppen egy pszichológus. Önmagában az komoly lépés az egészségesebb élet felé vezető úton, ha képesek vagyunk megosztani valakivel, azt, amit gyerekként talán természetesnek vettünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://pszinesztezia.blog.hu/api/trackback/id/tr858144214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pannonfunk 2015.12.06. 21:38:45

De miért a nárcisztikus szülőkkel jellemző ez a szülő/gyerek kapcsolat? Laikusként azt gondolnánk, hogy ehhez bőven elég, ha a szülő önértékelési zavaros vagy csak egyszerűen boldogtalan, és a gyerekében keresi a saját boldogságát.

Anselmo 2015.12.07. 08:57:27

@pannonfunk: mert a nem-nárcisztikus szülő fel tudja fogni, hogy a gyereke az egy másik ember, ezért hajlandó lehet kompromisszumokra. A nárcisztikus személyek viszont kérlelhetetlenek.

2015.12.07. 10:23:46

és az ilyen szülő, ha kicsit űgyes, nagyon sunyin elhiteti a gyerekkel hogy csak jót akar neki, sőt feláldozza magát érte- ezzel zsarolja.
nagyon sok gyerek bedől ennek a hazugságnak, komolyan elhiszi, hogy a szülei tökéletesek, ő meg hülye, és nagyon sokáig, akár évtizedekig észre se veszi, milyen csapdában van.

Void Bunkoid 2015.12.07. 11:15:46

Egyébként a gyerekek sem hülyék, ha netán nincsenek TELJESEN oppresszálva, akkor általában az ilyen gyerekek szokták megjátszani, hogy amint "felnőtté" válnak, mondjuk leérettségiznek, akkor mondjuk a kényelmes osztrák határ melletti Sopronban élve is inkább elmennek Szegedre egyetemre.

Ugyan közérthető lenne, hogy akkor már miért nem nyugatra, valami külföldi egyetemre - egyszerű, logisztikai szempontból pl Sopronhoz képes Szeged "messzebb" van, mint München :)

A lényeg pedig ilyenkor pont az, hogy minél baromi messzebb, minél utolérhetetlenebb helyre akar menekülni, lehetőleg olyanra, ahova a szülő nem is szívesen megy utána.

Bob munkatárs 2015.12.07. 12:03:38

Egy nárcisztikus társ ugyanilyen vagy hasonlóan mély, és nehezen kiheverhető nyomokat hagyhat az emberben. Lehet boncolgatni, hogy miért került mellé az ember, van-e hozzá köze a szülővel lévő kapcsolatnak, de nem biztos, hogy van. A személyiségzavaros emberek nagyon meggyőzőek tudnak lenni...

vitaygeorgina 2015.12.07. 12:24:46

@Void Bunkoid: Én is messzire mentem, de sajnos itt nem a kilométer számít. Ha sikerülne letenni a terheket, akkor akár a szomszéd lakásba is költözhetnék. Mert alapvetően egy harmonikus és szoros kapcsolatra vágyom, szívesen töltenék több időt is a közelükben, ha olyan lenne a viszony.

Ernoke 2015.12.07. 14:41:22

ez pontos leírása az anyámnak. hónapok óta nem beszéltem vele, és elég szörnyű módon jó érzés, hogy ki van zárva az életemből, mintha lekerült volna rólam egy teher.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2015.12.07. 15:48:55

Sokat nem segít ez az írás... Persze, érthető és logikus (bár az elnevezés számomra nem találó, mert a leírás alapján nem feltétlenül saját magát akarja a szülő megvalósítani a gyerekben), de hol vannak a határok? Hiszen minden szülő azt akarja, hogy a gyereke sikeres és boldog felnőtt legyen, és bármennyire is tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerek önálló személyiség, a "boldoggá válást" szerintem az ember a saját viszonyrendszerében tudja elképzelni. Így érthető módon olyan dolgokat próbál bevinni a gyereke életébe, amiről ő maga azt gondolja, azok a boldogság lehetséges forrásai.

azallamenvagyok 2015.12.07. 15:58:18

@Before: pont ez volt a bajom nekem is az írással, kicsit összemossa a despotát a narcisztikussal, a narcisztikus nem akar jót a gyerekének, hanem rá bízza, hogy hogy tanul (ha jól, az a szülő érdeme, ha rosszul, az a gyereké), kivel barátkozik (később lehet majd hibáztatni érte), stb.

pszichologiater.blogspot.hu/2013/02/a-narcisztikus-szemelyisegzavar-teljes.html?m=1

pannonfunk 2015.12.07. 19:05:53

@Anselmo: nem értek egyet veled továbbra sem. Saját tapasztalat, hogy a saját édesanyám nem nárcisztikus, de mégis nagyon úgy próbált nevelni, ahogy a posztban le van írva. Nem nárcisztikus, ugyanakkor nagyonis a saját boldogságát akarta keresni a gyerekeiben.

Anselmo 2015.12.08. 10:41:42

@pannonfunk: biztos az is szar lehetett, de a legtöbb embernek elképzelhetetlen, milyen együtt lenni egy személyiségzavarossal - mindig van lejjebb. Képes volt-e édesanyád olyan érzéseket adni, mint melegség, gyengédség, szeretet, elfogadás, támogatás? Nem minden nárcisztikus személy lesz cégvezető, vagy pártelnök...

pannonfunk 2015.12.08. 15:14:54

@Anselmo: melegség, gyengédséget, szeretetet, támogatást sokat kaptam, elfogadást gyakorlatilag semmit, csak ál-elfogadást, ha ő is úgy akarta, akkor naná, hogy elfogadta...

Kicsit utánaolvasva, megdöbbentő, hogy mennyire ráillik a kapcsolatunkra a nárcisztikus szülő gyerekével való kapcsolata, ugyanakkor továbbra is azt gondolom, hogy édesanyám nem nárcisztikus, hanem erősen kodependens. Ugyanis a szülő-gyerek kapcsolaton kívül gyakorlatilag semmiben nem tűnik nárcisztikusnak, sőt, éppen a nárcisztikus személlyel ellentétes a személyisége: nem társasági ember, kifejezetten rosszul tűri, ha a társaság középpontjában van (de azért a "gyere át egy kávéra, és beszélgessünk az időjárásról" típusú barátnői vannak), nem szereti a kényelmet, a pompás, sőt, kifejezetten szerény életvitelt folytat, nem akar vezető lenni, nem ambíciózus ilyen téren, ugyan nem elhanyagolt a külseje, de semmi extra nincs az öltözködésében, frizurájában, stb.

diridongo 2016.10.31. 13:01:55

Az én nárcisztikus anyám egy terrorista, nó empátia, és pofa be a gyereknek. Szegényem, nem tehet róla. A testvéremmel sikeresen ádáz ellenségekké nevelt minket. Hát, mit mondjak. Nme hiányzik, 1500 kilométerre sikerült menekülnöm tőle, és felnőtt életemben most kezdem csak teljesen tudatosan elvágni a szálakat mert a szeémlyiségzavar az komoly dolog ám, az egy karakter, az olyan, amilyne, és mivel csúsztat, rágalmaz, hazudik, letagad - hát, mit lehet az ilyennel csinálni... semmit .sajnálni maximum. de megosztani vele dolgokat, támogatást és érzelmi melegséget kapni tőle - jaj, mintha a jégtáblától azt várnád, hogy a kandallód legyen...

Kővágó Pál

 
mg_3113c_500.jpg


Keressen bizalommal!

Tel: +36 30 758 0223

E-mail: info@kovagopal.hu

Kövessen a Facebook-on

A blogról

Történetek, gondolatok, benyomások a munkámról és általában a pszichológiai jelenségekről. Szigorúan szubjektíven.

Címkék

süti beállítások módosítása