Több felmérés szerint igazi népbetegség a depresszió, amely a teljes népesség 2-5%-át érinti. Ez a szám csak azokat tartalmazza, akik valamilyen módon bekerülnek az egészségügyi ellátásba. Ha ehhez hozzávesszük azokat az embereket, akiknek csak rövid ideig volt depresszív epizódja, minden bizonnyal többszörösére emeljük az érintettek arányát.
A depresszió szó ma már a köznyelv része, általában a szomorúság, lehangoltság szinonimájaként használjuk a közbeszédben. Valójában, attól még, hogy valaki szomorúnak, lehangoltnak érzi magát, nem feltétlenül depressziós, legfeljebb depresszív tüneteket mutat. A depressziónak, mint minden pszichiátriai kórképnek pontos meghatározása van, ennek a meghatározásnak csak egy része a lehangoltság.
Ha pusztán a szomorúságon mérnénk le a depressziót, akkor szinte minden kliensemet depressziósnak jelölhetném. Klienseim között volt olyan, aki azért tartotta keserűnek az életét, mert képtelen volt feldolgozni édesanyja halálát. Más számára attól vált szürkévé a világ, hogy fiatal kora ellenére azt érezte, le kell mondania álmairól, nem válhat azzá, amivé kamaszként válni akart. Volt, aki az élet számos területén sikert sikerre halmozott, de mégis értelmetlennek érezte az életet, mert nem sikerült olyan társat találnia, akivel igazán boldog lehetne. Mást az ejtett kétségbe, hogy számtalan lehetőséget látott a világban, de egyiket sem érezte igazán magáénak, és fogalma sem volt, mihez kezdjen az életével.
Volt azonban egy közös pont, ami összekötötte őket. Mindegyikük alapvetően a magánytól szenvedett. Attól a fajta magánytól, amikor az ember azon kapja magát, hogy a benne levő keserűséget nincs kivel megosztania. Ennek kialakulása sok módon történhet. Vannak, akiknek egész életükben alig van részük abban, hogy meghallgassák őket, hogy érzelmeiknek (különösen a negatívaknak) helye legyen egy kapcsolatban. Másoknak vannak barátai, ismerősei, akik szívesen meghallgatják, de ahogy telik múlik az idő, egyre terhesebbé válik, hogy valaki folyamatosan panaszkodik, „megöli a bulit”.
Ha ez a hosszan tartó keserűség fennmarad, akkor akár az is előfordulhat, hogy pszichiátriai értelemben vett depresszió alakul ki. Ez akkor lehetséges, ha a személy beletörődik abba, hogy a világ, az élet márpedig tele van szomorúsággal, csalódással, és ezen senki és semmi nem tud változtatni. A személy ekkor válik igazán magányossá, hiszen ekkor már nem csak a környezete, hanem önmaga is feladja a próbálkozást a környezetéhez való kapcsolódásban.
Munkám során talán az egyik legfontosabb, hogy nyitottan fogadom akár a heteken át tartó panaszkodást, keserűséget is. Teszem ezt azért, mert hiszem, hogy az élet teljességéhez a boldogság mellett a szomorúság is ugyanannyira hozzátartozik, és azért, mert tudom, hogy kevés annál rombolóbb dolog van, mint amikor valaki kiönti a lelkét, és erre érdektelenség vagy elutasítás a válasz. Ez a figyelem valóban gyógyít, hiszen az ember megtapasztalhatja benne, hogy létezik olyan, akit akkor is érdeklek, ha unalmas, „panaszkodós”, szomorú vagyok. Erre az élményre pedig később jó alapként építkezhet, és szerezhet kellő energiát és nyitottságot ahhoz, hogy mások felé is nyisson.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fuxos (ex bömis) · http://fuxianizmus.blog.hu 2016.02.11. 08:51:52
Nem vonom kétségbe a jó szándékát, de a leírtak alapján Ön keveset tud a depresszióról.
2016.02.11. 08:55:48
Fuxos (ex bömis) · http://fuxianizmus.blog.hu 2016.02.11. 09:39:27
Leylandi 2016.02.11. 10:08:39
shred 2016.02.11. 10:32:46
Fuxos (ex bömis) · http://fuxianizmus.blog.hu 2016.02.11. 10:50:45
@shred: Komoly kételyeim vannak a gyógyszeres kúra sikerességével kapcsolatban.
P.S. A depresszió oka nem a magány. A magány és világkerülés a depresszió eredményeképpen alakul ki.
Köldök_szösz 2016.02.11. 12:03:29
Sajnos egyet kell hogy értsek néhány felettem szólóval abban hogy ez is hajlam kérdése és eléggé nem gyógyítható. Aki ilyen az vagy gyógyszeres vagy alkesz vagy akármilyen más szenvedélybeteg lesz kivéve ha valami írtózat mázlis esemény úgy fel nem forgatja az életét hogy az majd kivágja ebből az állapotból.
Pszihológus szerintem is baromság, egy protokollt követ a legtöbb orvos és nem nagyon akar "személyre szabódni", pedig pont ez lenne a legfontosabb.
AlbaZen 2016.02.11. 12:04:28
Lehangoltság, szomorúság - Bármikor bárki átélhet ilyet valamilyen nem kívánt élmény hatására. Idővel ez elmúlik, ha az illető hasznosan végzi a dolgát a továbbiakban, és feldolgozza.
Mániás depresszió, bipoláris zavar - Az agyműködés egy olyan komplex zavara, amelynek valószínűleg genetikilag örökölt hajlamosító tényezők hatására alakul ki. Úgy kell ezt elképzelni, hogy a beteg "érzelmeket" okozó agyi ingerületei igen szélsőséges kilengésben működnek, ami rendkívüli módon megterheli az idegrendszert. Rendkívül érzelmes, az érzéseket nagyon mélyen átélő emberek, főleg művészek "lelkivilága" ez. A kellemes élményeket hatalmas eufóriával, a kellemetleneket brutális fájdalommal élik meg nap mint nap. Nagyon ritka a teljesen átlagosan jól vagyok közérzet.
Ez utóbbi pszichiátriai kontrollra szorul, mert egy nagyobb kilengés során megborulhat az agyműködés egyensúlya és komoly pszichotikus epizódokat okozhat. Nagyon fontos, hogy olyan orvost találjunk, aki képes nyugtató (értsd: kemény drog) alkalmazása nélkül egyensúlyba hozni.
Ez viszont a betegtől elképesztő akaraterőt, kemény fegyelmet és gyógyulni akarást kíván meg. De megéri!
Leylandi 2016.02.11. 12:04:38
Bővebben:
www.vital.hu/depresszio-agy
Ott, meg más helyeken is, fotót is láthatsz róla. Ezen nem kell gondolkodni, ez tény.
Gyógyszeres kúra: az én családtagomnál hatott. Ha szedte, evett, vidám volt, visszaszedte normális súlyát. Ha abbahagyta, befordult, nem evett, és rossz volt neki minden, még a világ is fájt. Az persze igaz, hogy nem MINDENKINÉL hat kivétel nélkül.
"A magány és világkerülés a depresszió eredményeképpen alakul ki."
Ez így van!
Leylandi 2016.02.11. 12:28:24
AlbaZen 2016.02.11. 12:41:08
Hasonló ez ahhoz, mint amikor a kemény alkoholista állítja, hogy márpedig ő nem az, és bármikor le tudná tenni az italt, amikor szeretné. (persze ez nincs így a fizikai elvonási tünetek miatt)
Fuxos (ex bömis) · http://fuxianizmus.blog.hu 2016.02.11. 13:00:10
ver@s kan-tár 2016.02.11. 13:41:40
AlbaZen 2016.02.11. 14:04:39
Egy betegségtudattal nem rendelkező, tiltakozó beteg egyetlen esélye a gyógyulásra, ha a jóakarói mentőt hívnak rá, és az illetőt beteszik a zárt osztályra. Ehhez viszont veszélyeztető vagy közvetlenül veszélyeztető magatartást kell tanúsítani, szóval kemény dolog ez.
Fuxos (ex bömis) · http://fuxianizmus.blog.hu 2016.02.11. 14:17:48
Nem tartom betegségnek.....elme vagy gondolkodási zavar az sokkal jobb kifejezés.....mindenki cipel valamilyen keresztet magával...ez a kereszt eltér a szokványosoktól. Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell foglalkozni a dologgal, és hogy nem szabad segítséget kérni....sőt ajánlatos....de nem szabad betegségként kezelni. Az élet része, az összes hátrányával és előnyével együtt.
"Szerintem csak nagy vonalakban lehet leírást adni, ezek a pszichotikus poklok annyifélék lehetnek, ahány ilyen ember van." Ezzel sem tudok egyetérteni. Véleményem szerint a depressziós poklok nagyon hasonlók....csak sok mindenre fogják rá hogy depresszió. Tipikusan a szorongásos betegeket szokták depressziósként kezelni....sőt a végén mindből az lesz.
Pécsi bölcsész 2016.02.11. 15:25:45
netán chron betegség. életed végéig elkísér, lehetnek tünetmentes periódusok.
ha provokálod fellángol...
Fuxos (ex bömis) · http://fuxianizmus.blog.hu 2016.02.11. 16:02:46
Nagyon komoly probléma, de nem betegség.....persze ha te annak gondolod engem nem zavar. :) Tényleg nem!
P.S. Ha a bloggazda kimodorálja ezt a kommentet, részemről rendben van. :)
AlbaZen 2016.02.11. 18:33:51
Nagyon sok pszichiátriai betegség okozhat ilyen téveszmés-halus epizódokat. Nem betegségként kezelni annyi, mint lemondani ezekről az emberekről.
fuxosbömis (ex kacagányos) · http://fuxos.blog.hu 2016.02.11. 19:09:56
AlbaZen 2016.02.11. 19:10:16
Átéltem hipomániás szakaszt, orgazmikusan brutális boldogságot éreztem, ha pl. sikerült egy egyetemi vizsgám. De ezért súlyos árat fizettem. A kellemetlen érzések, elég csak pl. egy szimpla emberi konfliktusra gondolni, olyan maróan fájtak, hogy meg tudtam volna pusztulni.
A természetellenesen kellemes agyi ingerületek áráért a központi idegrendszer kamatostul benyújtja a számlát.
fuxosbömis (ex kacagányos) · http://fuxos.blog.hu 2016.02.11. 22:26:53
Hermesz Konrad 2016.02.14. 19:57:35
Ennek annyi értelme van, mintha azon vitatkoznátok, hogy ki az igazi kínai ember és ki nem az, és mitől az. :)
Szánalmasak vagytok mind! Foglalkozzatok mással, leginkább magatokkal, annak több értelme lesz talán.