Pszinesztézia

Megbocsánati valakinek fantasztikus tud lenni annak, akinek megbocsátunk, és saját magunknak is. Vannak olyan emberek, akik mindig megbocsátanak a másiknak. Ez a megbocsátás viszont sokszor felszínes. Akik a szeretteiknek, páruknak mindent megbocsátanak, sokszor azért teszik, mert attól tartanak, hogy ha nem sikerül időben elboronálni a feszültséget, akkor abból valami egészen nagy tragédia lesz.

Ilyesmit tett az a férfi, akit már olyan sokszor csalt meg a barátnője, hogy az első alkalommal, amikor erről beszélt belezavarodott, hogy talán négyszer, vagy ötször történt-e ez meg amióta együtt vannak. Annak ellenére, hogy ő végig hűséges volt barátnőjéhez, a haragnak nyomát sem mutatta. Hasonló helyzetben – gondoltam – az ember dühös szokott lenni, ám nála csak a csalódottság volt nyilvánvaló. Kiderült, hogy neki annyira értékes a barátnője, hogy bármit megtenne érte, és ebbe az is beletartozik, hogy újra és újra megbocsát neki. Ő megbocsátásnak hívta, de ez csak a felszínen volt így, hiszen neki nagyon is fájt, ami történt, egyszerűen csak rettegett attól, hogy véget ér a kapcsolatuk, ezért inkább igyekezett legyinteni a történtekre.

A férfi a teljes boldogságát a barátnőjétől tette függővé. Felépítette magában azt a meggyőződést, hogy ő csak és kizárólag ezzel a nővel lehet boldog. Amikor pedig végleg elhitte, érthető módon, minden erejével ragaszkodni kezdett a barátnőjéhez.

Az igazán izgalmas kérdés, hogy egy ilyen férfihoz, hogyan lehet kapcsolódni? Joggal gondolhatnánk, hogy ha egy férfi mindent megad egy nőnek, akkor azt a nő mindent elsöprő szerelemmel viszonozza. Nos, ez az első időkben talán így van, aztán viszont előfordulhat, hogy valami olyan történik a kapcsolattal, mint a fenti példában. Ott a nő szerette volna jóvátenni, hogy megbántotta a férfit (külön pikantériája a történetnek, hogy a nő mondta ki, hogy megbántotta a férfit, és nem fordítva), de mivel a férfi szinte rögtön megbocsátott, nem nagyon volt mit és hogyan jóvátennie. A nő azt kezdte megélni a kapcsolatban, hogy szinte mindegy mit tesz, ugyanolyan mértékű szeretetet, szenvedélyt kap. Ilyen értelemben a megcsalások tekinthetőek végső segélykiáltásoknak is, hátha ettől majd észhez tér.

A férfi tehát a végtelen elfogadásával és szeretetével, lehetetlenné tette a nő számára, megélje azt, hogy ő van annyira jó nő, hogy képes hatással lenni a pasijára. Ennek szinte egyenes következménye, hogy olyat keres, akinél megtapasztalhatja, hogy milyen nőnek lenni. A kapcsolatuk akkor kezdett el javulni, amikor a férfi elkezdett dühös lenni, és elvárásai lettek. Ekkor a nővel szemben egy hiteles férfias férfi kezdett megjelenni, akinek a szerelméért érdemes tenni. A megbocsátásnak csak akkor van értelme, ha mindkét fél pontosan érti és tudja, miért van helye a megbocsátásnak, erről már korábban írtam. Azonban az is hozzátartozik, hogy, ha nem adunk esélyt a másik félnek arra, hogy jóvátegye, amit elrontott, sokszor a megbocsátás csak üres szavakká válik, és alig változtat a helyzeten.