Minap egy fiatal srác arról mesélt, hogy egyre kevesebbszer jó a szex a párjával. A kapcsolatuk elején szinte véget nem érően szeretkeztek, aztán, ahogy telt-múlt az idő, egyre ritkábban fordult elő, hogy jót szexeljenek. A gond nem a vággyal volt, hiszen a srác nagyon kívánta és vonzónak találta a barátnőjét, ám minden alkalommal, amikor elindult volna valami, a srácot egy szorongató érzés kerítette hatalmába.

Ahogy egyre többet beszéltünk erről, világos lett, hogy a szex ezzel a nővel egy teljesítményhelyzet a srác számára. A kapcsolatuk úgy indult, hogy a srác régóta próbálta meghódítani a lányt, hosszú hónapokon keresztül kerülgették egymást, míg végre a nő be nem adta a derekát. A kapcsolat így nagyon nagy értéket képviselt a srácnak, hiszen végre meghódította azt a nőt, akire olyan régóta várt. Az első együtt töltött éjszakák fergetegesek voltak, úgy érezte, most minden klappol, ezt a nőt az égiek is neki teremtették. A srác magára úgy gondolt, mint egy jóravaló fiúra, aki egész jól néz ki, egész okos, de azért közel sem az a kategória, mint a barátnője. Barátnőjét ezzel szemben gyakran kritikátlanul idealizálta: legszebb, legokosabb, legrátermettebb leg… leg… leg…

Kapcsolatukra isteni ajándékként tekintett, és egyre gyakrabban érzett hihetetlen hálát a szerencséjéért, amiért összejöhetett a lánnyal. Emellett viszont szép lassan elkezdett megerősödni benne egy hit. Eszerint neki bizony nagyon jól kell teljesítenie, ellenkező esetben a lány ott fogja hagyni, mert rájön, hogy valójában nem is olyan jó parti, mint amilyennek gondolja. Ennek érdekében különböző szokásokat kezdett el kialakítani: pl. rendszeresen kimutatta szerelmét a barátnőjének, akár tettekben, akár ajándékokban. Ez az elején nagyon imponáló volt, később viszont, mivel nagyon gyakran fordult elő, jelentőségét veszítette, megszokottá vált.

A kapcsolat szép lassan két ember együttműködése helyett egy ember véget nem érő küzdelmét jelentette, míg a lány alapvetően becsülte, és hálás volt a srác odaadásáért, azért egyre inkább érezte a sok kedvesség fojtogatását. Hiszen pl. egy ilyen emberrel nehéz veszekedni, nehéz igazán együtt lenni vele, mert aki a tökéletességet próbálja sugározni, ügyel a saját makulátlanságának látszatára.

A legtöbb gond a szex körül forgott, ami akkortájt volt a legnyomasztóbb, amikor engem megkeresett a srác. Mivel a szexben is tökéletes akart lenni, ezért minden eseményre láthatóan felkészült. Ebből eleinte cuki romantikus, gyertyafényes szeretkezések lettek, később pedig kiszámítható, unalmas, túlbonyolított meló, amely egy dolgot nélkülözött igazán: a szenvedélyt. A srác elmondta, hogy ő pontosan tudja, hogyan kell felizgatni a barátnőjét, és ő mindig eszerint jár el. Amikor megkértem, hogy mondja el, mi a recept, egészen meglepett, hogy ő konkrétan receptre gondolt. Részletesen, pontról pontra szedve ecsetelte, hogy először hol kell simogatni, aztán hol kell csókolni, és akkor milyen sóhajok jönnek, és neki eztán mit kell tennie stb.

Miközben erről beszélt folyamatosan az járt a fejemben, hogy a lány helyében lehet már elmenekültem volna. S valóban, ennek a végtelenül kiszámított, tökélyre fejlesztett viselkedésmintának az eredménye az lett, hogy „nem ment a szex”. Azaz, ha el is indult valami, abból általában az lett, hogy a srác ráfeszült arra, hogy pontosan kövesse a saját magának állított instrukciókat, a lány pedig csikis volt, elégedetlen volt, hogy rossz helyen nyomja a srác, néha kritikus, máskor csak elkeseredett volt. A srác ettől igazán megijedt, mert azt látta, hogy már nem tudja kielégíteni a lányt, tehát elégtelen, tehát veszélyben a kapcsolatuk. A legdurvább eset pedig az volt, amikor a srác már azelőtt attól félt, hogy nem tud majd örömet okozni a lánynak, mielőtt bármibe belekezdtek volna, és ennek eredményeképpen nem tudott harcrakész lenni. Eztán már a saját férfiasságában is kételkedett.

Közös munkánk első célja az volt, hogy megerősödjön a srác hite abban, hogy nem véletlenül választotta a lány magának. Vannak olyan értékei, ami miatt ő is pontosan olyan nagyszerű a lány szemében, mint amennyire ő nagyra tartja a barátnőjét. Ez a hit magabiztosabbá tette, és jóval szabadabb teret engedett magának, hogy azt és úgy csinálja a kapcsolatban, amit és ahogyan igazából szeretné. Emellett a figyelmét a lány sóhajairól, reakcióiról (amelyek eddig gúzsba kötötték) sokkal inkább a saját vágyaira kezdte fókuszálni.

Ezt először önzőségnek hitte, és attól tartott, hogy ha valami, akkor ez biztosan az utolsó rúgás lesz az amúgy is gyenge lábakon álló kapcsolatának. A valóság ezzel teljesen ellentétes volt: ahogy elkezdett kinyílni, és a saját vágyai szerint kapcsolódni a lányhoz, úgy tért vissza szép lassan a szenvedély az életükbe, hiszen a „kötelező”, unalmas, kiszámítható együttlétek hirtelen tele lettek kreativitással és újdonsággal.