Pszinesztézia

Kővágó Pál pszichológus blogja

6 tévhit a stresszről

A stressz az egyik olyan pszichofiziológiai fogalom, ami szélesen elterjedt a köznyelvben. Sokan tudni vélik, hogy mi is a stressz, és azt látom, hogy mindenkinek precíz személyes definíciója van a stresszről. Az is megfigyelhető, hogy a stressz egyfajta mumus, ami leselkedik az emberre, és egy óvatlan pillanatban lecsap rá. Ha pedig lecsapott, akkor borul minden. Enyhébb esetben csak az aktuális helyzetben fog a személy elvárásánál rosszabbul teljesíteni, súlyosabb esetben – és ezzel is gyakran találkozni – az ember a stresszre úgy tekint, mint a legnagyobb ellenségre, ami az élete minden percét képes megkeseríteni. Vannak, akik szerint a stressz csak úgy jön, érkezik, mintha az egy a személytől független folyamat, vagy lény lenne.

Azt hiszem, hogy a stressz leginkább két okból kártékony. Egyfelől sokan már-már misztikus ellenségként kezelik (pedig van, amikor a stressz kifejezetten hasznos!), és olyan tulajdonságokat, képességeket tulajdonítanak ennek az ellenségnek, ami vagy teljesen valótlan, vagy csak részben igaz. A másik ok, amit az előző bekezdésben is említettem, hogy a stresszre sokan úgy tekintenek, mintha az a személytől függetlenül jönne, alakulna ki. Valójában a stressz nem jön, vagy kialakul, hanem csináljuk. Stresszessé tesszük magunkat. Az alábbiakban a stresszel kapcsolatos gyakori mítoszokat gyűjtöttem össze:

zwischenablage01.jpg

A stressz mindenképpen rossz

Aki a fenti állítással egyetért, vajon egyetért-e azzal az állítással, hogy az az igazán jó és boldog élet, amiben nincs stressz. Fiziológiai értelemben, az az ember, akit semmilyen szintű stressz nem ér, unalmas életet él, nem lesz motivációja, ellustul stb. A kérdés az, hogy az ember, hogyan bánik a stresszel. A jól kezelt stressz az élet fűszere lehet, az üzemanyagunk lehet a fejlődéshez, és mindenhez, amit szeretnénk. A rosszul kezelt stressz hatására a személy elbizonytalanodhat, értéktelennek érezheti magát, extrém esetben fizikai értelemben is veszélyben érezheti magát.

A stressz mindenkire egyformán jellemző

Ez a mítosz teljesen hamis. Minden embernek egyedi stresszreakciói vannak. A stressz nem más, mint egy fiziológiai folyamat, amelyhez különféle gondolataink, érzéseink, esetleg emlékeink kötődnek. Ezek a gondolatok érzések, emlékek pedig befolyásolják azt, hogy fogunk viselkedni a helyzetben. Az emberek különböznek a felsoroltak mindegyikében. Vannak, akik a stresszt a gyomrukban érzik, vannak, akiknek fáj a fejük, mások szédülnek. Vannak, akik a stresszhez a közelgő versenyt kötik, és teljesítményük javul tőle, mások az iskolai megaláztatást kapcsolják össze vele, és emiatt romlik a teljesítményük.

Mindenhol körbevesz a stressz, nem tehetünk semmit ellene

A fentiekből talán már kitalálhatja az olvasó: ez az állítás is hamis. A legfontosabb, hogy a stressz nem magától jön, hanem mi teremtjük meg. Stresszhelyzetbe hozzuk magunkat például, ha úgy indulunk útnak, hogy nem gondoljuk át megfelelően, mire lesz szükségünk. Hasonlóan, stresszhelyzetbe hozzuk magunkat, ha egy személytől annak ellenére várunk valami kedvességet, hogy hosszú évek óta erre nem volt példa, de mi annyira szeretnénk, hogy most az egyszer másként legyen. A stressz ellen a legjobb stratégia, ha felkészülünk: ez praktikus és érzelmi felkészülést is jelent.

20010-astronaut-enjoying-a-carlsberg-on-the-moon-1280x800-digital-art-wallpaper.jpg

A legelterjedtebb stresszkezelő módszerek a leghatásosabbak

Ez az állítás részben igaz, hiszen számos, jól ismert, jól működő stresszkezelő módszer létezik. Viszont, mivel mindenkinél egyedi, hogyan hozza magát stresszhelyzetbe, ezért a személyre szabott stresszkezelés a leghatékonyabb.

Ha nem érzem a stressz tünetét, nem is vagyok stresszes

Ez a mítosz is csak részben igaz. Igaz, mert ha valóban nem érzem a rám jellemző jeleket, akkor lehetséges, hogy nem vagyok stresszes. Azonban az a tapasztalatom, hogy számos olyan jelre nem figyelnek fel az emberek, amelyek könnyen lehetnek a stresszel összefüggésben. Az emberek rendkívül ügyesen össze tudják szorítani a fogukat, el tudják fojtani a rossz érzéseiket, annak reményében, hogy majd jobbra fordulnak a dolgok. Sokan, ráadásul, különféle gyógyszereket, stimulánsokat (pl. energiaital) szednek, amelyek elfedhetik a stressz jeleit.

Csak a nagy, látványos tünetekre érdemes odafigyelni

Gyakori az a meggyőződés, hogy egy kis fejfájás, még akkor is, ha az rendszeresen vissza-visszatér, egy kis gyomorégés, egy kis hasmenés nem számít, majd elmúlik, nem is kell vele foglalkozni. Jó tudni, hogy ezek a „kis” jelek, különösen akkor, ha rendszeresen előfordulnak, valójában annak a jelei, hogy az életünket bizonyos szempontból nem elég harmonikusan éljük.

A stressz tehát mindenkinél egyedi módon vehető észre. A stresszt nem elűzni, hanem megszelídíteni érdemes, hogy annak az erejét a magunk javára tudjuk fordítani. S talán a legfontosabb, hogy a stressz hatékony és jó kezelése tanulható, ezért is érdemes foglalkoznunk vele.

A bejegyzés trackback címe:

https://pszinesztezia.blog.hu/api/trackback/id/tr548237148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedves Loránd x 2016.01.05. 08:16:33

Talán kevesebb tévhit keringene a stresszről épp Magyarországon, ha...

"A „Selye-hagyaték” sok ezer kötete negyvenkét kamionban érkezett a tengerentúlról Szentesre 1992 tavaszán. A könyvgyűjtemény szakszerű feldolgozása akkori vélemények szerint 200 könyvtáros 10 évi munkáját igényelte volna, ezért ideiglenesen ömlesztve betárolták egy részét a megyeháza épületébe, a másik, nagyobbik részét pedig az Esze Tamás laktanyába. A könyvek a Selye Alapítvány gondozásába kerültek, ám hét év során sem sikerült előrébb vinni az ügyet, miközben az Alapítvány negyvenmilliónyi tartozást halmozott fel. A tartozások fejében az APEH a könyvgyűjteményt lefoglalta, majd ezt követően került sor a szégyentelen kiárusításra, ahol a licitálás során a páratlan könyvtár részét képező könyvekért 2,1 millió forintot fizettek hulladékáron, majd bezúzták az egyedülálló, stresszirodalmat is tartalmazó, nemzetközi összetételű hagyatékot."
www.laabagnes.hu/a-felbecsulhetetlen-ertekkel-lehet-felelotlenul-gazdalkodni/

mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/selye_janos_konyvtaranak_sorsa

Hála Istennek, a dátumok miatt nem lehet politikai színezetet adni a dolognak, ez közös siker volt.

ecch 2016.01.05. 10:09:31

Ez a pszichológia cikk is abban hiányos, amiben általában a pszichológia egésze. Szinte soha egyetlen szó sem esik a fiziológiai folyamatok hátteréről. Ugyanúgy, mint a legtöbb betegség esetén a genetikai hajlam mellett számolni kellene a külső súlyosbító tényezőről. Számos gyakorlati tapasztalat megmutatta már, hogy az egyes vegyi terhelések és táplálkozási szokások milyen szinten képesek súlyosbítani, és fenntartani a mentális betegségeket. Rengeteg időt és energiát lehetne megtakarítani a pszichológia területén, s a betegek általános életminősége is jelentősen javulna.

2016.01.05. 10:43:46

Hát ez elég semmitmondó lett. Voltál már úgy igazán nyomás alatt, vagy a legnagyobb stresszfaktorod egy felkeszületlen egyetemi vizsga volt a messzi távolban? Személyes tapasztalat nélkül, csak általánosságban minek írsz a stresszrôl?

Samara Morgan 2016.01.05. 11:06:43

@Kishableany: Sajnos nem sikerült megértened miről szólt a cikk, ami kicsit lehangoló, mert nem véletlenül van pontosan így megfogalmazva. Az előítéletes személyeskedés inkább pökhendi beképzeltségről és további hozzá nem értésről tesz tanúbizonyságot. Ne add fel, én azért megmosolyogtalak, nem veled, téged.

blaubner 2016.01.05. 15:43:39

@Samara Morgan:
bocsánat, de miért így van megfogalmazva?

nekem is hiányosnak és leegyszerűsítettnek tűnik, viszont a posztoló - ha jól látom - pszichológusként nyilván szintén kimerítően ismeri a teljes hátterét.

attól félek, hogy aki ismeri selyét és a fiziológiai hátteret, annak nem mond sokat, aki meg nem, azt esetleg tévútra vezeti.

de ez persze csak az én véleményem.

Kővágó Pál

 
mg_3113c_500.jpg


Keressen bizalommal!

Tel: +36 30 758 0223

E-mail: info@kovagopal.hu

Kövessen a Facebook-on

A blogról

Történetek, gondolatok, benyomások a munkámról és általában a pszichológiai jelenségekről. Szigorúan szubjektíven.

Címkék