Pszinesztézia

Kővágó Pál pszichológus blogja

Hogyan legyek türelmesebb másokkal?

Amikor türelmetlenek vagyunk valakivel, azt csináljuk, hogy elvárunk valamit a másiktól, és mivel ő nem felel meg az elvárásunknak, ezért feszültek leszünk. Ekkor valamit el akarunk hinni a másikról: elhisszük, hogy gyorsabb, okosabb, udvariasabb, jobban tisztel minket stb., és ebben a hitünkben csalódunk. A türelmetlenség nem más, mint a csalódás abban, ahogyan látni szeretném a világot.

legit-patience.jpg

Egy férfi folyamatosan panaszkodott a főnökére és egy másik kollégájára, akivel együtt kellett dolgoznia egy munkán. Az volt a baj, hogy úgy érezte, sokkal többet tud a munkáról, hogy mi lenne a legjobb lépés, de a főnöke és a kollégája jóval lassabban értette meg a helyzeteket. Ez a férfi kialakított magának egy szokást, amiben kiteljesedett a türelmetlensége. Minden nap óriási reményekkel indult a munkába: ma másként lesz, ma nagyon jól fogunk haladni, ma a kollégák is normálisak lesznek stb. Beért a munkahelyére, és az első percben szembesült azzal, hogy ma sem lesz másként, ma sem fognak haladni, ma is mindent el kell magyarázni a főnöknek… és ekkor türelmetlenné tette magát.

Egy fiatal nő hosszan kesergett azon, hogy a pasija sok dologban képtelen változni. Imádja a valóságshowkat, ha összejön a haverokkal „tahó vicceket” mesél, ezek a nő agyára mentek és folyamatosan türelmetlen volt a pasival. Azt várta, hogy hátha a türelmetlenség és a viták hatására meg fog változni.

A türelmetlenkedők szeretik a másikat azzal vádolni, hogy nem tudnak változni, nem ismerik fel az idegesítő dolgaikat, ez ellen nem tesznek. Én ezt megfordítanám: szerintem a türelmetlenkedő is hasonlóan merev. Ragaszkodik egy képhez, ahogyan neki kényelmesebb, jobb lenne elképzelni a másikat, és ha ez nem következik be türelmetlen lesz. A férfi ragaszkodott ahhoz a vágyához, hogy a főnöke és a kollégája gondolkozzon hozzá hasonlóan. A nő azt szerette volna, hogy a pasija olyan értékeket képviseljen, amire a nő büszke. A türelmetlenkedő olyanná szeretné formálni a másikat, mint saját maga. Vajon ezek után meglepő, hogy ők csökönyösen ragaszkodnak saját önmagukhoz?

Akkor lehetek türelmesebb másokkal, ha hajlandó vagyok lemondani a vágyamról, hogy a körülöttem levő személyek úgy viselkedjenek, ahogy én azt szeretném, olyanok legyenek, ami az én értékrendemnek megfelelő. Amikor elfogadom, hogy ők mások, és elfogadom  milyenek: a főnök lassú marad az én mércémmel, a pasi pedig imádni fogja a valóságshowkat, akkor tudom igazán megválaszolni azt a kérdést, hogy hajlandó vagyok-e együttműködni velük, jó-e nekem ez az ember.

A bejegyzés trackback címe:

https://pszinesztezia.blog.hu/api/trackback/id/tr218453038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kővágó Pál

 
mg_3113c_500.jpg


Keressen bizalommal!

Tel: +36 30 758 0223

E-mail: info@kovagopal.hu

Kövessen a Facebook-on

A blogról

Történetek, gondolatok, benyomások a munkámról és általában a pszichológiai jelenségekről. Szigorúan szubjektíven.

Címkék