Pszinesztézia

Kővágó Pál pszichológus blogja

Légy hálás a párodnak, de ne túlságosan!

A hála az egyik legértékesebb emberi érzésünk. Aki képes hálás lenni azért, amije van, képes értékelni azt, amit elért, képes hálásnak lenni azoknak, akik mellette vannak, sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élhet, mint aki erre képtelen. Párkapcsolatunkat különösen megerősítheti, ha hálásak vagyunk a másiknak, és ezt ki is fejezzük a felé. Sokszor hallom, hogy a hála segített visszatalálni a másikhoz, hogy nehéz helyzetben sokat jelentett arra gondolni, mennyire sok szépet és jót éltek át együtt, és a másik iránti hála nagyobb erőfeszítésre késztette a pár tagjait, hogy javítsanak a kapcsolatukon.

male_image_1.jpg

Van azonban, amikor a hála érzése elfedi a problémákat. Ismerős az a mondás, hogy „annyi mindent átéltünk már, adok neki még egy esélyt?” vagy „olyan sok mindent köszönhetek neki, ennyit igazán eltűrhetek cserébe?”. Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok arról szólnak, hogy a saját érdekemet, a saját boldogságomat másodrangúnak tekintem, és a másikét a sajátom elé helyezem. A múltbeli boldog pillanatokra úgy tekintek ekkor, mint egy hitelre, amit vissza kell egyszer fizetnem. A hitel tárgya a korábbi örömteli élet, a törlesztés pedig az én türelmem: az, hogy köteles vagyok elviselni a jelen nehézségeit. Az egymással szembeni türelem önmagában építő tud lenni, ha azonban ez a türelem azzal párosul, hogy elmulasztom kifejezni a másik felé az igényeimet, a párkapcsolatból egy alá-fölérendelt viszonyt kezdek kialakítani.

Egy egészséges párkapcsolatban a két fél kölcsönösen odafigyel egymás igényeire. Ehhez szükséges az is, hogy mindkét fél ki is fejezze az igényeit egymás felé. Amikor valaki csöndben marad az őt bántó helyzetekben, például ha a párja társaságban ízléstelen poénokat fogalmaz meg vele kapcsolatban, vagy éppen nem becsüli meg a másik fáradozásait, akkor azt a benyomást keltheti, hogy ami történik, nem számít, vagy éppen egyet is ért vele. A legfontosabb ilyenkor, véleményem szerint, hogy ne hagyjuk elringatni magunkat abban a hitben, hogy a másik majd kitalálja, mi a számunkra jó és mi a rossz. Helyette segítsünk a másiknak azzal, hogy őszintén kimondjuk, mit szeretnénk, és mit nem szeretnénk.

A bejegyzés trackback címe:

https://pszinesztezia.blog.hu/api/trackback/id/tr278652268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kővágó Pál

 
mg_3113c_500.jpg


Keressen bizalommal!

Tel: +36 30 758 0223

E-mail: info@kovagopal.hu

Kövessen a Facebook-on

A blogról

Történetek, gondolatok, benyomások a munkámról és általában a pszichológiai jelenségekről. Szigorúan szubjektíven.

Címkék