Pszinesztézia

Kővágó Pál pszichológus blogja

Miért van ennyi depressziós és szorongó ember?
Mert nem játszunk eleget!

Számos elmélet igyekszik magyarázni, hogyan lehetséges, hogy a modern világunkban ennyire gyakori a depresszió, hogyan lehetséges, hogy ennyire sokan szoronganak. Vannak, akik szerint ennek az oka, hogy a társadalmunk egyre nagyobb elvárásokat támaszt felénk. Ezek az elvárások egészen sokrétűek: például az elhúzódó iskola, egyetemi képzések miatt a fiatalok jelentős része sokkal később kezdi el az önálló életét, mint tették azt a fiatalok pár évtizeddel ezelőtt. Emlegetni szokás még, hogy a médiában bemutatott „tökéletes” emberek, életek hatására sokan a saját életükre, testalkatukra, eredményeikre elégtelenként tekintenek.

Más elméletek szerint azzal, hogy a világ kinyílt előttünk, jobban belelátunk más országok, más emberek mindennapjaiba, folyamatosan emlékeztetve vagyunk arra, hogy mennyi mindent elérhetnénk még. Ez az élmény sokak számára egészen bénító tud lenni. Megint mások az emberi kapcsolataink elsivárosodásával, a digitális világ embertelenségével magyarázzák a depresszió és a szorongás elterjedtségét. A sor még hosszan folytatható. Ebben a bejegyzésben egy ritkábban tárgyalt okot mutatok be: a játékot.

the-things-we-did-when-we-were-children2.jpg

A megoldás a játék!

Az American Journal of Play-ben megjelent tanulmányok szerint mindennek az oka abban keresendő, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott, mennyi szabad ideje van a gyerekeknek, és azt milyen módon tölthetik el.

Manapság a gyerekeknek jóval kevesebb szabad ideje van, és ami van, azt is igyekeznek a szülők olyan módon megszervezni, hogy az minél kreatívabban, konstruktívabban teljen. A gyerekek nagy része az iskola vagy óvoda után szakkörökbe megy, sportolni jár, nyelveket tanul, otthon házifeladatot ír. Egy átlagos hétköznapon szinte alig van a gyerekeknek valós szabadideje: azaz olyan, amit a felnőttek nem kontrollálnak.

Miért játsszon szabadon a gyerek?

Az 50-es évek óta figyelhető meg a gyerekek szabad idejének meredek csökkenése, és ennek hatása súlyosabb, mint azt elsőre gondolnánk. A játszásnak felbecsülhetetlenül fontos szerepe van a gyermek fejlődésére. A játszás alatt a gyermek számtalan szerepet, szituációt próbálhat ki, ez az első lépcsője annak, hogy saját érdeklődési kört alakítson ki magának, és hogy ezek elérésére belső motivációt találjon. Azok a gyerekek, akiket nem hagynak játszani például felnőttként is sokkal nehezebben tudják eltölteni a szabad idejüket, számukra a munka nagyobb eséllyel lesz külső kényszereknek való megfelelés, mintsem hivatás.

A játszás hatására fejlődik a gyerekek problémamegoldó képessége, ekkor erősödnek meg az önszabályozó mechanizmusaik. A játék során a gyerekek, akár egyedül, akár társaikkal, saját maguknak állítanak fel szabályokat, és ekkor gyakorolják, hogyan képesek megfelelni általában a szabályoknak. Ekkor gyakorolják azt is, hogyan lehet megküzdeni azzal, ha valami nehezen vagy egyáltalán nem elérhető. Talán furcsán hangzik, de bizonyos szempontból sokkal többet tanulnak a gyerekek a fegyelemről a szabad játékból, mint abból, ha a szülő igyekszik kontrollálni a játékidőt.

Játék közben nem csak a szabályokról tanulnak a gyerekek, hanem a saját és mások érzelmeiről is. Ekkor tanulják meg, hogyan bánjanak az érzelmeikkel, hogyan fejezhetőek ki az érzelmeik mások számára, és mit kezdhetnek mások érzelmeivel. A szorongó emberek gyakran mondják, hogy elárasztják őket rossz érzések, és az is jellemző, hogy ezekről az érzésekről nem szívesen beszélnek mások előtt.

Az érzelmek és a szabályok mellett az emberek közötti együttműködés alapjait is a játék közben sajátítják el a gyerekek. Akiknek nem adatik meg a szabad játék, azok felnőttként sokkal ügyetlenebbek lesznek a társas kapcsolataikban. Számukra az együttműködés alapjai hiányozhatnak, ezért kívülről önzőknek, felelőtleneknek tűnhetnek.

Végére hagytam az egyik legfontosabbat: akinek volt lehetősége eleget játszani szabadon gyermekkorában, az minden bizonnyal el tudja foglalni magát, ha szabad ideje van. Akinek ez nem adatott meg, nagyobb eséllyel unatkozik, sokkal inkább függ attól, hogy mások határozzák meg, mit csináljon, mit tartson örömtelinek. Ennek különösen szomorú a következménye: olyan felnőttek, akik igazából semmiből nem tudnak töltődni, akik vagy nem is keresik, vagy ha keresik nem találják meg a hobbijukat. 

d216d557503887ffadad6ac7da225dd2.jpg

Ismerős kép

Vegyük sorra, mire szoktak panaszkodni a mai fiatalokkal kapcsolatban. Nincs motivációjuk? Nem tudnak mit kezdeni a szabályokkal, fegyelmezetlenek? Azt hiszik, övék a világ? Igényeik vannak, de teljesíteni nem akarnak? Nem tudnak csapatban dolgozni? Ismerős, igaz?

Ha a gyermekeink szabadidejét uralni szeretnénk, akkor olyan felnőttekkel lesz tele a társadalmunk, akik nehezen birkóznak meg az érzelmeikkel, akik nehezen építenek, és tartanak fent emberi kapcsolatokat, akiknek jóval gyengébb énvédő mechanizmusaik lesznek a szorongással és a depresszióval szemben.

A megoldás végtelenül egyszerű: hagyjuk a gyerekeket játszani.

(via)

A bejegyzés trackback címe:

https://pszinesztezia.blog.hu/api/trackback/id/tr968688444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tisztességes Természettudomány 2016.05.07. 09:01:28

A kapitalizmus és a gazdasági verseny (elvileg cégek között van a verseny) szükségszerű következménye az, hogy az emberek is versengő, kompetitív magatartást vesznek fel. Ezt pedig az emberek kisebb része szereti csak, nagyobb része kikészül tőle.

Barát Csaba (törölt) 2016.05.07. 09:02:01

ezek miatt
1.) gyerek korban arra van kényszerítve hogy olyan emberek tömegeivel legyél együtt akikkel nem akarsz, akik közt rengeteg a semmirekellő aljas féreg
2.) nagyon sok magolásra van kényszerítve amiről tudod hogy a nagy részét nem is akarod és hogy az akaratod ellenére ellopják az idődet
3.) nincs munkahely a szakmádban
4.) a munkában nem normális rohanást várnak el
5.) anyagi problémák miatt arra vagy kényszerülve hogy a szülőkkel élj együtt, vagyis megint olyan emberek társaságára vagy kényszerítve akikkel nem akarsz együtt élni

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.05.07. 11:50:59

Engem az készít ki, ha nem foglalkozhatok azzal, amivel akarok. Van az embernek egy csomó ötlete, de az egész napját melóban tölti (amit mondjuk szeretnék csinálni, ha nem idiótákkal kéne dolgozni, és értelme lenne a melónak), ha meg véletlenül szabadidőm van, akkor megoldja az élet, vagy a hatóságok, vagy egyéb hülyék, hogy ne legyen. Vagy ha van időm, nincs pénz semmire.
És még így is csak pislogok az emberekre, hogy mennyire elkábítják őket az eléjük szórt gyöngyök.

pukancs 2016.05.07. 12:32:56

A depresszió oka az élet tércsökkenés.

Mind fizikai (zsúfolt város, panel nyomorgás, túl sok konfliktus, panel zaj) képtelen kikapcsolni az agy és becsavarodik. Nincs hely ahol nyugodtan lenne az ember

A másik az idő, folyamatos nagy koncentrációt igénylő munkák, 10-12 óra, aztán otthon a családban más faszságát elviselni.
Nincs idő, hogy nyugodtan kipihesse magát az agy

A kettő összefügg, de ez mind élettér csökkenés.

Emellé persze egy rétegnek mind ideje és helye is. És ez a probléma. MEgpróbálja elérni ő is ezt az állapotot. de képtelenség kiszakadni az adott hely és idő hiányból.
Sőt egyre messzebb kerül ettől az igénytől.
Teljes kiégés, depresszió.

Ezért boldogok az afriaki országok lakói..van hely(tengerparti régiók) van idő és nem látják(látták) még hogy élnek mások. plusz a napsütés

Magyarországon az adjogszabályok átalakításával...nevezetesen a tulajdonházjog szerzés és azok adóztatásának eltörlésével csodát lehetne tenni.
Senki nem élne panelben(vagy töredéke lenne). és inkább 100nm-eres élhető paneleketépítenének. nem 30-asakat

Így a konfliktus zóna csökkenne.

pukancs 2016.05.07. 12:33:13

@Barát Csaba: @ColT: úgylátom nagyon hasonló véleményen vagyunk és jól látjuk a helyzetet...
A probléma az emberek összezártsága, és az abból fakadó szociális problémák tucatjai

Ennek az oka a szűk lakás, és az élettér hiánya.

pukancs 2016.05.07. 12:33:18

A depresszió oka az élet tércsökkenés.

Mind fizikai (zsúfolt város, panel nyomorgás, túl sok konfliktus, panel zaj) képtelen kikapcsolni az agy és becsavarodik. Nincs hely ahol nyugodtan lenne az ember

A másik az idő, folyamatos nagy koncentrációt igénylő munkák, 10-12 óra, aztán otthon a családban más faszságát elviselni.
Nincs idő, hogy nyugodtan kipihesse magát az agy

A kettő összefügg, de ez mind élettér csökkenés.

Emellé persze egy rétegnek mind ideje és helye is. És ez a probléma. MEgpróbálja elérni ő is ezt az állapotot. de képtelenség kiszakadni az adott hely és idő hiányból.
Sőt egyre messzebb kerül ettől az igénytől.
Teljes kiégés, depresszió.

Ezért boldogok az afriaki országok lakói..van hely(tengerparti régiók) van idő és nem látják(látták) még hogy élnek mások. plusz a napsütés

Magyarországon az adjogszabályok átalakításával...nevezetesen a tulajdonházjog szerzés és azok adóztatásának eltörlésével csodát lehetne tenni.
Senki nem élne panelben(vagy töredéke lenne). és inkább 100nm-eres élhető paneleketépítenének. nem 30-asakat

Így a konfliktus zóna csökkenne.

látjátok feleim szümtükkel 2016.05.07. 13:44:21

@ColT:

Egy idő után rá jössz majd, nem is akkora baj, hogy nem tudtál minden ötletett megvalósítani.
Azt valósítsd meg, ami fontos.
A gyerekkori szabad játék arra is tanít, hogy kell eldönteni mi a fontos, és mi az amit csak áhítozunk fölöslegesen.

steery 2016.05.07. 14:01:36

Remek meglátások! Az akut depressziót az akut élethelyzetek okozzák. Régen a legtöbb betegséget és lelki bajt úgy próbálták kezelni, hogy elküldték a pácienst szanatóriumba. Nem mintha ott foglalkoztak volna gyógyítással, hanem mert ezzel kikerült a fickó a megszokott környezetéből, a megszokott és megoldhatatlan problémái, konfliktusai, szarságai szorításából, az életének nevezett halálcsapdából és lehetősége nyílt rá, hogy máshol, mások közt mást csinálva mássá váljon, ami sok esetben varázslatos, bár átmeneti javuláshoz vezetett. Hisz amint visszatért a fickó az otthonába, gyorsan kiújultak a bajai.

Ha másmilyen életet szeretnél, annak a legjobb módja, ha lecseréled a környezeted. Az otthonod, a családod, a barátaid, a munkád, a hobbid, a használati tárgyaid, a gondolkodásod, mindened. Persze ha nem vagy elég ügyes meg gazdag, a régi bajok helyett újakat veszel a nyakadba, de akkor meg lehet ismételni a terápiás célú újrakezdést, míg révbe nem érsz (vagy meg nem halsz).

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.05.07. 14:01:46

@ColT: Hozzátéve : Nem a kihívással van a baj, hanem azzal, hogy azon kell a legtöbbet macerálni, hogy egyáltalán nekiláthass valami alkotásának, vagy hogy egyáltalán elgondolkodhass, hogy csinálsz valamit.

Nagylaci_213 2016.05.07. 14:01:52

Bocsi, hogy beledumálok!
:-(
Az első két bekezdés szinte teljes ok-leltár. A játékról írtak azonban, már inkább okozatok. Pontosabban: a játék hiánya valóban oka lehet a depressziónak (is), de ez a hiány a nevelés hiányosságainak az okozata.

„Egy átlagos hétköznapon szinte alig van a gyerekeknek valós szabadideje: azaz olyan, amit a felnőttek nem kontrollálnak.”
Nem a kontroll a baj, hanem a kontrollálók alkalmatlansága.
Hétköznapokon 70-80 %-ban a „pedagógusok” kezében van a gyerek…, akik Mo-n egyre inkább a felvételiző mezőny aljából kerülve a pályára és többségükben alkalmatlanok! Következésképpen nincsen felzárkóztatás, növekednek a kontrasztok, amelyeket a (családi) környezet határoz meg…, ahol „foglalkoznak, vagy nem foglalkoznak a gyerekkel” és persze kitermelődnek az elit-iskolák…

„A játszásnak felbecsülhetetlenül fontos szerepe van…”
Aha! Már ugye az állatvilágban is: gyakorlás-ösztönök-próbálgatása…, vagy (icipicit tágabb értelemben) a baktériumoknál is tekinthetjük (próbálgatásos) játéknak az immunitás kialakulását… és persze az embernél is: a pólyásoktól akár még a szakmérnökök munkában is… (Pl.: nem alaptalanul nevezi a szaknyelv az illeszkedési-mérettűrési határokat „játék”-nak.)

„A játszás hatására fejlődik…”
Erről ugye könyvek-tanulmányok sokasága íródott!

„…mások határozzák meg, mit csináljon”
Ha jó és hasznos ez az irányítás, akkor abban az is benne van, hogy „legyenek saját döntéseid”…, mi több: a gondolatsor első két bekezdésében leltározott káros irányításokkal szembeni védekezésre is felkészít.

„A megoldás végtelenül egyszerű: hagyjuk a gyerekeket játszani.”
Szerintem meg: NEM! Kell a hozzáértő-tudatos segítség! Ezt hívjuk „nevelés”-nek.
Maugli csak a mesében… (Ámbár, Kipling történetében is vannak "nevelők".)

Egyébként, a játék fontosságágával csak egyetérteni lehet:
a nevelés-oktatás-gyakorlás leghatékonyabb eszköze;
a felnőtteknek egyfajta pihentető menekülése a hétköznapi (inkorrekt) sérelmekből egy esélyegyenlőséget-szabálykövetést biztosító védett környezetbe...
és az alapgondolatok felvetésekhez kapcsolódva:
ismertek játékra épített sikeres rekreációs programok, ill. a pszichoterápiában is hatékony eszköz lehet a játék.

TetraB 2016.05.07. 15:30:45

@steery: cseréljük le a családunkat? hát ez jó.

látjátok feleim szümtükkel 2016.05.07. 15:44:57

@Nagylaci_213:

Amikor én gyerek voltam, a falun a játék az játék volt, amikor meg nevelni kellett a gyereket, akkor nem játszottak. Valahogy falun nem is volt annyi depressziós, most is kevesebb, talán azon okból, hogy a feladat megosztás sokkal jobban működik. A felnőtt nem minden áron akar rátelepedni a gyerekre. A fiatalabb, 40-es korosztályban sajnos már megjelent a gyerek önállóságának elfojtására irányuló "nevelés".

csakférfi 2016.05.07. 21:37:07

@steery: Rossz az ideológia!! Cseréld le a ....! Ez hiba mintahogy az is ha valaki a mostani világot (értsd társadalmat) modernnek nevezi.A poszt nem érti hogyan alakul ki a depreszió és a szorongás.Ennek következtében a játék miértjéhez sem konyít.Vagyis marhaságokat állít!
A játék egy gyerek életében a kipróbálása a felnőtt élet tevékenységeinek,tét nélkül.Ráadásul a monotonitás ismételgetés és az attól való eltérés gyakorlása mint mozgás elmélyedés és koncentráció.
A társadalom tagjai közül keveseknek jutott a "szabadon rendelkezem az időmmel és a vagyonommal" és a ...stb!
A többség kénytelen ezen embereket és az ő kényelmüket kiszolgálni.Márpedig az az ember aki szabadon játszhatott gyerekkorában nem szeret szolga lenni.Meg egyébként sem ,egyik ember sem élősködhetne a másikon különböző okokra (okosabb vagyok mint a másik,tanultabb,ügyesebb..stb) hivatkozva.
Tehát a szorongás oka ez hogy abból a szolgaéletből(lehet hogy luxus szolga nagy fizetéssel ) nem tud kitörni.magyarul minden tevékenységének (munkahely) igen nagy tétet tulajdonít.
a fiatal felnőttek között azért terjedhet így a látszólagos nemtörődömség lustaság,hanyagság..stb,mert ezt a "modern társadalmi kasztrendszert " gyakorlatilag lehetetlen felülírni.
Ráadásul a gendertrendi okosságok révén a saját nemiségével sincs tisztában.
Tényleg akkor hogyan gondolja a poszt hogy a játék kevés mikor sohanemlátott kényelemben neveljük a gyerekeinket??
Mi sokkal szorongatottabb helyzetben voltunk a 70-80-as években.Ráadásul a testi fenyítés még elfogadott nevelési módszernek számított pedagógus körökben,körmös koki vagy más tettlegességek.
:) :) :)

Nagylaci_213 2016.05.07. 21:38:42

@látjátok feleim szümtükkel:
Igen. A játék az játék. De varázsolni is lehet vele! A játékkal "nevelés" lényege: hogy a "manipulált" jól érzi magát és nem érzi a tanulás fáradságát... , szívesen működik együtt, rögzül és felidézhető a sikerélmény, stb. Miért lenne ez "rátelepedés"? Már a szó, hogy "játék"-ra hívlak is olyan, ami nem kötelező, hiszen csak játék, mondhatna rá nemet, de nem teszi, mert örömszerzés közben kényszer nélkül "okosodik-nevelődik".
"Mi leszel, ha nagy leszel?" - Kérdezzük gyakran a gyerekektől, pedig a válasz ott rejlik a legkedvesebb játékaikban. Kicsit tán megfordítva is igaz: Mutasd meg, milyen játékokat tanítasz gyermekednek és megmondom milyen emberré fogod nevelni"... Játszani és játszatni is meg kell tanulni! (Ám, rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut erre... )

látjátok feleim szümtükkel 2016.05.08. 10:09:45

@Nagylaci_213:

Amit írtál az nem vitatható, de a játék nem varázsszer, hanem nevelési eszköz. Varázsszereket a mesékben kell keresni.

Sajnos láttam/látom fiatalabb ismerőseimet, mit műveltek/nek a gyerekeikkel, nagyon kevés az, aki hagyja a gyereket "szabadon", a saját fantáziája szerint játszani.
Amikor ezt szóvá teszem, akkor sértődés, meg a hatalom birtokosa én vagyok mentalitás jelenik meg a válaszaikban. Ha rákérdezek, hogy vele is ezt tették-e a szülei, akkor néma csend.
Pl. apuka a fiúval csak a szakmájával kapcsolatos játékokat hajlandó játszani, ahhoz kapcsolodó eszközöket vásárol neki, és amikor az óvoda jelzi, hogy a gyerek a korosztályában kissé lemaradott ( konkrétan nem tud rajzolni a korának megfelelő szinten ) , akkor vérig sértődik anyuka és apuka is. Vagy kertes házban lakó gyerekek nem játszanak az udvaron, még az apuka által épített faházban sem. Vajon miért?

Nagylaci_213 2016.05.08. 16:54:59

@látjátok feleim szümtükkel:

Legyen itt egy minta, sokaknak hasznos lehet.
(Reklámszagú, de semmi közöm a óvónéni-szerzőhöz, azon kívül, hogy követem-figyelem az ötleteit)
nohref.hu/sl/jatsszunk

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.05.10. 20:09:16

@látjátok feleim szümtükkel: Még csak a lényegesebbekre sem jut idő. Semmiresenem.

látjátok feleim szümtükkel 2016.05.12. 09:10:13

@ColT:

Rangsorolni kell. Nem kell mindenre futnia az időnek, mert az élet nem arról szól, hogy mindent akarjunk,. Elég, ha csak részekre futja, de azokat jól érjük el. Ráadásul a saját életünket akarjuk élni-elérni, ne a máséra vágyódjunk.

látjátok feleim szümtükkel 2016.05.12. 10:29:57

@ColT:

Gabriel García Márquez (1927–2014) mondta:
„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.” (Azért élek, hogy elmeséljem az életemet)

Kővágó Pál

 
mg_3113c_500.jpg


Keressen bizalommal!

Tel: +36 30 758 0223

E-mail: info@kovagopal.hu

Kövessen a Facebook-on

A blogról

Történetek, gondolatok, benyomások a munkámról és általában a pszichológiai jelenségekről. Szigorúan szubjektíven.

Címkék