Pszinesztézia

Kővágó Pál pszichológus blogja

Ezért vigyázz az előítéletes emberekkel!

Amikor előítéletről beszélünk, általában arra szokás gondolni, hogy valaki valamilyen kisebbségi csoportról alapvetően rosszat gondol. Pedig az előítélet rengeteg formában tetten érhető, ráadásul sokan úgy gondolkodnak előítéletesen, hogy sem ők, sem a környezetük nem veszi észre. Az ilyen emberekkel sokszor nagyon nehéz kijönni, és ennek kulcsa az előítéletes gondolkodásuk okaiban is kereshető.

gettyimages-108115555-5715d5d93df78c3fa27001cd.jpg

Az előítéletesen gondolkodó embernek konkrét elképzelései vannak a világról, emberekről, eseményekről. Ezek az elképzelései meghatározzák, hogy milyen elvárásokkal bírnak az más emberekről. Például ha valaki úgy tekint a hajléktalanokra, mint lecsúszott, veszélyes, alkoholista arcokra, akkor könnyen előfordulhat, hogy amikor az aluljáróban találkozik eggyel, az első reakciója az lesz, hogy félelmében összerezzen. A következő reakciója pedig már ebből, az előítéletből származó félelemből fog következni. Például agressziót, indulatot, ellenségességet fog feltételezni a személyről, pedig ő csak annyit tett, hogy ült egy táblával a fal mellett. Az is lehetséges, hogy ez a két lépcső fordított sorrendben követi egymást, de a lényeg, hogy az előítéletes emberek szokása, hogy a világot a saját benyomásaikon keresztül ítélik meg, és ezek mentén reagálnak rá.

Az az izgalmas, hogy mit tesz egy előítéletes ember akkor, ha a társában, a szerettében látja meg az előítélete tárgyát. Egy nő kliensem nagyon szerelmes volt egy férfiba, hónapok óta együtt voltak, látszólag az ég is egymásnak teremtette őket, amikor egyszer a férfi bejelentette, hogy szeretne egyik este elmenni a barátaival sörözni. A nő felajánlotta, hogy vele tart, a férfi viszont láthatóan ezt nem szerette volna. Szó-szót követett, a férfi beadta a derekát, és ketten vágtak neki az éjszakának. Ekkor ismerkedett meg a nő a pasija gyerekkori barátaival, akik az ő szemében mind „lecsúszott, alkoholista prolik voltak”.

Az estét sértetten csöndben tűrte végig a nő, majd másnap reggel kérdőre vonta a pasiját, hogyan barátkozhat ilyen rosszarcú emberekkel, hiszen ezek hülyék, csak a pénzére utaznak (a pasi művelt, jó állással rendelkezett) stb. A férfi eleinte védekezett, majd jól összevesztek azon, hogy a nő nem fogadja el a pasi barátait. A nő előítélete az volt, hogy ezek az emberek lecsúszott aljas valakik, akik majd jól meg fogják rontani az ő „tökéletes” pasiját, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy a pasija soha többet ne találkozzon ezekkel az emberekkel. A férfi számára az utolsó csepp az volt, amikor a nő azzal zsarolta, hogy elhagyja, ha még egyszer elmegy inni ezekkel a rossz arcokkal.

Szép lassan kiderült, hogy a nő sok más dologban is előítéletes volt. Pl. nagyon ritkán próbált ki új ételeket, kifejezetten írtózott az olyan konyhától, ami olyan országból származik, amit lenézett. Ez a nő általánosságban előítéletesen gondolkodott, és igyekezett a világot (többek között a barátját) olyanná formálni, ami az előítéleteinek megfelelően „a tökéletes, ideális” volt.

24286.png

Mi történik az előítéletes ember fejében?

Minden embernek vannak előítéletei, ezek az előítéletek rendkívül fontosak, hiszen számtalan helyzetben egyszerűbbé teszik az életünket. Ha tudom, hogy nem bízhatok a nagy, sárga, szőrős, négylábú, morgó állatban, amit tigrisnek neveznek, akkor érdemes előítélettel bírnom a tigrissel szemben, hiszen így akár az életemet is megmenthetem.

Ekkor az előítéletes ember azon fog dolgozni, hogy az életében ne legyenek tigrisek. Az előítélete attól óvja meg, amitől fél, de ez a félelem sokszor túlmutat magán a félelem tárgyán. A fenti példámban a nő nem csak attól tartott, hogy a barátját vagy őt esetleg bántják, becsapják stb. ezek a „rosszarcú” emberek, hanem őszintén attól félt, hogy a barátját „bemocskolják, elrontják”. Itt már nem egyszerűen arról beszélünk, hogy a kocsmatöltelékektől fél valaki, hanem arról, hogy a kocsmatöltelékek létezésének (és közelségének) tudata az egész világomat fenyegeti, hiszen akár tönkreteheti az ideális párom, párkapcsolatomat is.

A nő emiatt a félelme miatt igyekezett távol tartani a barátját a haverjaitól, akikről azt gondolta, hogy rossz hatással vannak rá. Amikor azonban ez nem sikerült, hirtelen már nem csak a rosszarcú barátok voltak ellenségesek, hanem a barátja is. Az előítéletes emberek sokszor csak addig vannak jóban valakivel, amíg az a valaki rárímel arra a világról alkotott merev képre, amit az előítélete alapján kialakított. Az, hogy a férfi nem mondott le a haverjairól, kvázi ellenséggé, veszélyforrássá tette, hiszen most már ő is veszélyt jelent arra az ideális világra, amit olyannyira féltve őrzött a nő. És ez vezetett a szüntelen veszekedésekhez.

Zárszó helyett

Az előítéletes ember alapvetően attól tart, hogy ráébred: más módja is van a létezésnek, mint az az egy „tökéletes”, amiben hisz. Egy ilyen embernek a másság és az újdonság (akármilyen kis dologban nyilvánul is meg) alapvető veszélyforrás, ami az énképét és ezen keresztül az önértékelését veszélyezteti. Emögött gyakran az áll, hogy az előítéletes személynek szüksége van arra, hogy a világ tükrözze elképzeléseit, máskülönben megkérdőjeleződik, hogy ő rendben van-e vagy sem. 

A bejegyzés trackback címe:

https://pszinesztezia.blog.hu/api/trackback/id/tr908761328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mérnork 2016.05.31. 09:57:05

És mi van azzal, aki nem elő, hanem utóítéletes?
Engem pl. többször is csípett már meg darázs, ezért rosszat gondolok róluk, kerülöm a velük való találkozást, sőt igyekszem elpusztítani a fészküket, ha véletlen a házam közelébe építik.
Sokan erre azt mondanák, hogy előítéletes vagyok szegény darazsakkal, pedig ez csak az előzetes rosz élményekből levont élettapasztalat... ;-)))

fifibá55 2016.05.31. 10:15:05

Talán nem az előítélet a probléma forrása, hanem az, hogyan ütköztetem az előítéletemet a valósággal.

bElannaTorres 2016.05.31. 13:30:01

az ilyen ember nem valami empatikus, meggyőződése van, mi a jó mi a rossz és ő az aki tökéletes. Nehéz bizalmas kapcsolatot kialakítani vele, ha egyáltalán lehet.

elég sokan lehetnek előítéletesek, legjobban a valóságshow-k kommentjeiben látni, mindig sokan vannak akik pontosan tudják mi nőies vagy mintaértékű, és fura az hogy hihetetlen haraggal vannak, ha valaki nem olyan :) Nekem egyenesen döbbenet volt látni a farmmal kapcsolatban is, hogy az emberek fb-n üzengettek a játékosoknak haraggal, gyűlölettel. Idő után nem néztem a farmot, viszont azt vettem észre, hogy a hozzászólások érdekesebbek voltak számomra mint maga a műsor (aztán a műsor összefoglalója miután nem néztem) Ezeknek a kommentelőknek egy része vad kurvázásba kezdett, miután egyik női szereplő részegen a párján kívül másokkal is csókolózott. Ez ment végig, nem csillapodott a harag. Nem vicces vélemény vagy kritika volt, mint azoknál akik az összefoglalókat írták. Mikor a fiú szexelt mással mikor elvileg még kapcsolatban volt, akkor pedig legyintettek hogy férfi, miközben végig ő volt akit meg akartak menteni a gonosz nőtől. Ezek a vélemények idősebb nőktől jöttek a nők felé, túlzott kritikával, de szerintem egyben a férfiak lenézését is jelenti részükről, hiszen nekik elnézik azt ha buták, forrest gumpok , vagy idegbetegek, mert ők véleményük szerint ennyire képesek :) Ez azt juttatja eszembe, mikor barátnőm sajnos egy szociopatába botlott bele, és a lány anyja végig elnéző volt a fiúval, mert legalább nem iszik. ugye az is valami.

Kővágó Pál

 
mg_3113c_500.jpg


Keressen bizalommal!

Tel: +36 30 758 0223

E-mail: info@kovagopal.hu

Kövessen a Facebook-on

A blogról

Történetek, gondolatok, benyomások a munkámról és általában a pszichológiai jelenségekről. Szigorúan szubjektíven.

Címkék