Pszinesztézia

Kővágó Pál pszichológus blogja

Új év, új én?
Ezért nem teljesíted az újévi fogadalmad!

„New year, new me”, vagy ahogy Magyarországon elterjedt: „Új év, új én”. Első pillantásra egy rendkívül pozitív üzenet, azt sugallja, hogy az új évben lehetőségünk adatik egy teljesen új életre, egy teljesen új én kialakítására. Több kutatás és tapasztalataim szerint is, ez valójában egy igen haszontalan, sőt sok esetben akár káros üzenet is lehet. Már a fogadalom megfogalmazása kudarcra kárhoztathatja a megvalósítást!

Kutatások szerint az emberek több mint 60%-a az új év első hetében megszegi az újévi fogadalmát. Hogyan lehetséges ez?

maxresdefault_1.jpg

Sokan mágikus jelentőséget tulajdonítanak az új év első másodperceinek: akkor kell kívánni, fogadalmakat tenni, s ezek jóval nagyobb eséllyel válnak valóra, mintha az év bármelyik másik napján tennénk őket. Több kliensemnél figyeltem meg, hogy külső tényezőktől teszik függővé, hogy mikor lépnek előre az életükben. Annyira gyakran hallottam már azt, hogy „akkor fogom megtenni ezt vagy azt, amikor…” és a mondat általában valami olyasmivel folytatódik, amire a személynek nincs befolyása. „Amikor sok pénzem lesz, nekilátok a vállalkozásomnak”, „ha lesznek új barátaim, akkor fogom megtalálni az új szerelmem” stb. Úgy tűnik, sokan élnek-halnak azokért a megcsinált pillanatokért, amiket mágikus erővel ruházhatnak fel, és ezt a varázserőt meglovagolva nagyobb motivációt éreznek arra, hogy lépéseket tegyenek az életükben.

Ez önmagában még nem is lenne olyan nagy gond, ha eltekintünk attól, hogy az az ember, aki tőle független jelzésektől teszi függővé a saját életét, igen kiszolgáltatott életet él, ám sokan ilyenkor olyan fogadalmat tesznek, ami már a kimondás pillanatában bukásra van ítélve. Amikor azt mondjuk magunknak, hogy a jövő évben minden más lesz, és ezzel végső soron el is intézzük a fogadalmunkat, akkor alaposan megtévesztjük magunkat. Megtévesztjük, hiszen azt feltételezzük, hogy teljesen új énre, alapvető, mindent felforgató, gyökeres változásra van szükségünk. Ezzel olyan magasságokba emeljük a tétet, aminek szinte lehetetlen megfelelnünk.

Egy kliensem például azt határozta el, hogy mostantól kezdve csak és kizárólag egészségesen fog élni. Tette ezt úgy, hogy az előző évben szinte egyáltalán nem figyelt oda az étkezésére. Egy olyan fogadalmat tett, ami rendkívül nehéz és összetett ahhoz, hogy egy egyszerű mondattal elintézze. Abba ugyanis már nem fektetett energiát, hogy kitalálja, pontosan mit és hogyan fog tenni ezért az újdonsült céljáért. Majd, amikor elkezdődik az év, elkezd dolgozni, szembesül vele, hogy a „régi életébe” nem férnek bele az „új elvárásai”. Az elején talán még főzött magának egészségesen, aztán felülkerekedett a lustaság, és napokon belül feladta a fogadalmának betartását. Ami pedig maradt az a kudarc érzése.  

Másik kliensem azt fogadta meg magának, hogy sokkal jobb barátnője lesz a barátjának a jövő évben. Ezt a fogadalmát tartotta is néhány napig, igyekezett a barátja kedvébe járni. Eközben azonban gyűlt és gyűlt benne az indulat, amit – fogadalmának megfelelően – elfojtott, helyette pedig kedvességet fejezett ki. Pár nappal az új év kezdete után aztán kitört belőle minden indulat, és hatalmas veszekedéssel zárták az év első hetét. Ő azt hitte, hogy a kedvessége, a türelme megoldja a kapcsolatuk minden problémáját – amikért eleve magát okolta. Amikor azonban elkezdte megvalósítani a fogadalmát, azt látta, hogy erőfeszítései ellenére nem javul, hanem talán még rosszabb is lett minden. Elkövette a másik tipikus fogadalmi-hibát: olyan célt állított magának, ami nem a valós cél volt, hanem valami, amiről azt gondolta, hogy elengedhetetlen a valós célhoz.

maxcover.jpeg

Mindkét példámra jellemző az, amit sokaknál látok, hogy az újévi fogadalom tulajdonképpen az önmegtartóztatásról, vagy egyenesen az önsanyargatásról szól. Amikor azt fogadjuk meg magunknak, hogy le fogunk fogyni, akkor általában arra teszünk fogadalmat, hogy kínozni fogjuk magunkat. Tény, a fogyás sokszor lemondással, nehézségekkel jár, de az embereket a büntetés nagyon ritkán tudja motiválni. Az erős motiváció alapja általában egy elérendő, a kellemes cél, amiért valaki vállal nehézségeket, de közben végig szeme előtt lebeg az a nagyon jó jövő, ami eljön, amit minden egyes szenvedéssel eltöltött perc csak közelebb hoz. Az önkínzó újévi fogadalmak már akkor bukásra ítéltetnek, amikor az ember megspórolja azt, hogy megteremtsen magában egy valóban vágyott képet, amiért érdemes fenntartani azt, ami eleinte kényelmetlenséggel jár.

Szerintem az újévi fogadalmak megtartására akkor van esély, ha nem egyszerűen radikálisan új életet kívánunk magunknak, hanem legalább két szempontot figyelembe veszünk. Hogyan fogjuk megvalósítani a fogadalmunkat? Van-e tervem? Másrészt: mire jó nekem az, ha megvalósítom a fogadalmam? Amire jó, azt elérhetem-e egyszerűbben, könnyebben? Így például az, aki le szeretne fogyni 2018-ban annak reményében, hogy párt találjon, szánjon pár percet arra, hogy átgondolja, van-e egyszerűbb módja a párkeresésnek.

Ha betartod ezt a két szabályt, sokkal nagyobb lesz a fogadalmad megtartására az esély, mint ha csak a szokásos módon fogadnál meg valamit. És ha nehéznek érzed mindezt, még mindig kérhetsz segítséget. Lehet ez is az első lépés az új én felé!

calvin-hobbes-new-years-resolutions.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pszinesztezia.blog.hu/api/trackback/id/tr6913556697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kővágó Pál

 
mg_3113c_500.jpg


Keressen bizalommal!

Tel: +36 30 758 0223

E-mail: info@kovagopal.hu

Kövessen a Facebook-on

A blogról

Történetek, gondolatok, benyomások a munkámról és általában a pszichológiai jelenségekről. Szigorúan szubjektíven.

Címkék