Pszinesztézia

Kővágó Pál pszichológus blogja

Magyar felvételi feladat pszichológus szemmel

A blogomon általában olyan bejegyzéseket közlök, amelyek több napon át, néha hetekig érlelődnek bennem. Mai bejegyzésem más, ma dühös lettem. A dühös lettem, mert elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a 8. évfolyamosok számára összeállított Magyar nyelvi feladatlapba, és az alábbi (4.) feladatot találtam.

 

nyelvtan_feladat.jpg

 

A feladat lényege, hogy a bal oldali oszlopban olyan mondatok olvashatóak, ahol a mondatot közlő személy nem a valós véleményét, álláspontját, utasítását közli, hanem burkoltan, pszichológus szemmel: passzív-agresszívan mond valamit.

Mit kérünk a 8. osztályos gyermekünktől? Találja ki, mit akart mondani valójában a beszélő, mi volt a valós szándéka. Számtalan olyan emberrel találkoztam, akik folyamatosan mások fejével gondolkodtak. Az anya, aki megpróbálja kitalálni, mi a legjobb a gyermeke számára, a gyermek, aki megpróbálja kitalálni, mit is akart apa vagy anya mondani, amikor úgy fogalmaz „Azt hiszed, hogy ez vicces volt?”. És mi az eredmény? Pszichológusként szemlélve az eredmény az, hogy az emberek nem fejezik ki valós vágyaikat, nem közlik valós véleményüket, lehet, hogy már rég el is feledték, hogyan kell mindezt. Sötétben tapogatózó, sokat hibázó, sokszor meglehetősen destruktív módon kommunikáló embereket kapunk a folyamat végén.

Ez a feladat megerősíti azt, hogy a hatalomban levő embernek (pl. szülő) nem szükséges nyíltan, egyenesen kommunikálnia. Sőt, felvételi pontokat kapok azért, ha jó gyerekként, én büntetem meg magam azzal, hogy kitalálom, mit csinálok rosszul, majd szépen bűntudatot érzek emiatt. Ez még csak-csak működik, amikor alá-fölé rendelt viszonyban vannak emberek (bár, ott is rendkívül destruktív), de ahogy látom, ez a közvetett, valós álláspontot elfedő kommunikációs forma beszüremlik a párkapcsolatokba, a munkahelyre, az élet minden területére. Az eredmény pedig valami olyasféle lesz, mint amikor a minap beszéltem egy válófélben levő párral, akik már egymás kérdéseiben is rosszindulatot feltételeztek. Miért? Szerintem azért, mert folyamatosan indirekt módon kommunikáltak, és ötletük sem volt arra, hogyan lehet elmondaniuk az érzéseiket egymásnak.

Szerintem, inkább arra volna érdemes tanítanunk a gyerekeinket, hogyan kommunikáljanak nyíltan. A nyílt véleményközlés, érzelemkifejezés, szándék kinyilatkoztatása csak akkor lehet veszélyes, ha olyan légkört teremtünk, ahol ezeket aktívan büntetjük. Ilyenre példa a fenti feladat. Illusztrációként kiemelem az egyik mondatot:

  • „ugye” = most egy magától értetődő dolog jön, ezt neked is tudnod kellene, kis butus;
  • „Ugye nem kérsz több fagylaltot?” = nem kérhetsz több fagylaltot, és szépen te magad korlátozd le.

Valójában az „Ugye nem kérsz több fagylaltot?” nyílt kommunikációban körülbelül annyit jelent, hogy valaki furcsa módon tagadva tudakolja meg, kérek-e még fagylaltot. Egy egészséges gyermek, remélem erre úgy válaszol, hogy „De, kérek!”. S, hogy mire gondolhatott a közlő? Nem tudom, és nem is szeretném kitalálni helyette!

Hiszen minden egyes általam kitalált burkolt közlés csalás. Csalás, mert megkímélem a másikat attól, hogy felelősen vállalja a véleményét, csalás, mert én magam a saját prekoncepcióim alapján teljesen szubjektív módon értelmezem, amit lehet, nem is úgy értett. Pontosan ebből vannak a párkapcsolati veszekedések, emiatt alakulnak ki rossz szülő-gyermek kapcsolatok, ez rontja meg az emberi kapcsolatokat általában.

Szerintem, ha azt szeretné egy szülő közölni, hogy szerinte túl sok fagylaltot evett a gyereke, és szeretné, ha nem enne többet, akkor annak a legjobb módja a nyílt és egyenes közlés: „Szerintem elég fagylaltot ettél, szeretném, ha nem ennél többet!”. Miben más ez? Nos abban, hogy a közlő feltárja a szubjektív valóságát, véleményt közöl, nem pedig tényt („ugye” elhagyása), továbbá valós, egyenes kérést tartalmaz.

Félreértés ne essék! A célja ennek a bejegyzésemnek nem az, hogy kreatív kibúvókra bíztassam a „vásott” gyerekeket. A célom az, hogy rámutassak: minél kevésbé közlöm a valós érzéseimet és a valós véleményem, annál több teret adok a spekulációnak, adott esetben a félelemnek és a bűntudatnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://pszinesztezia.blog.hu/api/trackback/id/tr2513599323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CyberPunK 2018.01.25. 08:42:11

Hülyeség és kevered a szezont a fazonnal. A feladat célja pont nem az, hogy így beszéljenek a gyerekek, hanem, hogy felismerjék, ha így beszélnek hozzájuk, ezzel is korán kiszúrva a passzív-agresszív egyéneket. Jó, hogy nem azt írod le, hogy eddig senki se beszélt így, és ez a feladat hozza be ezt a kommunikációs formát a köztudatba.

kereso · http://kereses.blog.hu 2018.01.25. 08:42:16

Vihar a biliben. A feladat egyreszt pont azt mutatja meg, amit a poszt írója számon ker, vagyis hogyan kellene nyiltan kommunikálni. Masreszt viszont végre kompetencia alapú es nem valami bebiflazott tananyagot ker szamon.
Jo feladat.

DAnna 2018.01.25. 08:42:23

Kedves Pál!
Az a szülő, aki az "Ugye nem kérsz több fagylaltot?" mondatot intézi a gyerekéhez nem feltétlen egy önkényúr. Egyszerűen csak arra akar esetleg utalni, hogy korábbi megállapodások szerint a gyerek 1/2/3/x gombóc fagylaltot ehet egy alkalommal, amit már megevett. Esetleg beszéltek már az édességek nem túl kedvező hatásairól és a mértéktartásról. Igen, a szülő szeretné, ha a gyerek saját belátásból is megértené, hogy a következő gombóc már túlmegy egy határon, amit előzőleg megbeszéltek, azaz saját magát korlátozná, mert nem lehet mindig mellette, és a gyerekkor többek között arra is való, hogy ezt megtanulja a saját érdekében a jövőre nézve. Még az is elképzelhető, hogy ha hall egy lehengerlő ellenérvet, a gyerek mégis kap egy plusz adagot.

fáskerti elvtárs 2018.01.25. 09:42:32

Ezekkel a mondatokkal semmi probléma nincs. Ráadásul az első ("Most pedig kitakarítod a szobádat.") olyan egyenes, hogy annál nyíltabban és egyenesebben nem is lehet mondani.

Az ember nem robot, aki csak érzelemmentesen, monoton hangon, tényszerűen tud információkat közölni. Micsoda sivár kommunikáció lenne az?

Persze mellébeszélésre, sunyi célozgatásra, a másik manipulálására ne tanítsuk a gyereket, ezek engem is zavarnak, de a fenti példák egyáltalán nem ilyenek.

Guszty 2018.01.25. 10:00:15

Múltkor olvastam egy cikket (talán az indexen), hogy problémát okoz az oktatásban, hogy az alsóbb osztálybeliek nem képesek felismerni az udvarias, kérdésként megfogalmazott kéréseket, pl. "Elmész mosakodni?" Erre a kérdésre egy középosztálybeli gyerek felfogva, hogy mi a szülő szándéka, természetesen igennel válaszol, egy alsóbb osztálybeli, akit eddig minden csak határozott parancsokkal utasítottak, simán "Nem"-mel válaszol.
Az első mondat kissé poroszos, de a másik kettővel semmi baj, pusztán egy kérés udvarias megfogalmazása.
UI: A szerző pszichológus. Ez sok mindent megmagyaráz. :-(

dadddd 2018.01.25. 10:16:26

Te jó ég! Mivé lenne a világ, ha nem élnék a nyelvi árnyalás módszereivel? :D

parizereskifli 2018.01.25. 10:33:14

@Guszty: Az én gyerekem nem alsóbb osztálybeli, de egy kérdésre úgy fog válaszolni, ahogy akar.

Az udvariasság nem az, hogy nem mondom ki a szándékaim, nem az, hogy nem adok utasítást, hanem az, hogy megtisztelem a másikat.

Amúgy, szerintem szánalmas az az ember, aki megsértődik, ha egy kérdésére nem olyan választ kap, mint amit hallani szeretne.

@dadddd: Ez nem árnyalás.
Az egy másik stilisztikai elem.

incognito ergo sum 2018.01.25. 10:35:42

De miért lettél dühös? Ez a feladat az Életre nevel. Egy autokratikus rendszerben a túléles záloga a passzí -agresszív (önmagát jópofának tartó) vezetők gondolatainak kitalálása.

A jövő nemzedék szlogenje a stockholm-szindróma.

Taxina 2018.01.25. 10:38:52

A kommunikáció módjának, mint egyfajta szocializációs elemnek, igen nagy jelentősége van abban meglátásom szerint, hogy valaki hogyan képes majd boldogulni az egyre vadabb világban. A pár évtizede még jó és követendő nevelési normák nem szimplán elavultak, hanem egyértelműen látható egyes esetekben, hogy igenis olyan kolátokat képesek elültetni az ember elméjében, amiből aztán igen nehéz lesz kitőrni és megfelelő irányba terelni a boldogulás, érvényesülés útját.
A bemutatott mondatok, illetve az azok alapján szerkeszthető további hasonló mondatszerkezetek alkalmas eszközei lehetnek a verbális manipulációnak, amelynek súlyosságát az érintett felek közötti kapcsolat, valamint a hangsúly egyértelműsítheti.
A kommunikáció módja mentális bántalmazás eszköze is lehet. Sajnos Mo még nem tart ott, hogy ez aktív része legyen a kultúránknak, de tőlünk fejlettebb kultúrájú országokban ez is fontos szempont. A jelentősége pedig azért nagyobb ott, mert belátták, hogy a mentális bántalmazással már rövid időtávon is nagyobb, akár egész életre kiható károkat lehet okozni egy embertársunk mentális egészségében.
Ezért tartom nagyon fontosnak ezt a cikket, rendkívül előremutató, ám sajnos még nem érett a társadalmunk, kultúránk arra, hogy nyitott legyen ilyen figyelemfelhívásokra. Kitartás és további jó munkát kívánok a szerzőnek.

dadddd 2018.01.25. 11:16:19

Ez hiszti. Nem hiszem, hogy arra kellene kellene nevelni a gyerekeket, hogy csak a direkt utasításokból értsenek. A kommunikációnak rengeteg más szintje is van a verbális felszínen kívül. A mondatok valódi jelentése gyakran gyökeresen eltér a szó szerinti jelentéstől, és sok esetben ezt csak a két kommunikáló fél érti.

na__most__akkor 2018.01.25. 11:26:59

Vered-e még a feleségedet?

Ez is egy jó kérdés, amire nincs jó válasz...

qwertzu 2018.01.25. 11:27:50

Hé, és mi van a "Most pedig kitakarítod a szobádat." mondattal? Ott mi a megfejtés? Akár hogy is nézem, ez egy teljesen sima felszólító mondat, amiről lehagyták a felkiáltójelet, és szó szerinti a jelentése.

fáskerti elvtárs 2018.01.25. 11:36:00

@qwertzu:

Most pedig takarítsd ki a szobádat!

Felszólító mondat kijelentő igemóddal nem hiszem, hogy pontot érne.

jandera 2018.01.25. 12:12:28

@incognito ergo sum: Így igaz!

Valami módon ( hogyan? ) kapcsolódnak ide ezek a látszólag kérdő mondatok?
- Honnan vette a bátorságot, hogy...?
- Mit tett annak érdekében, hogy...?

Comandante en Jefe · http://local.blog.hu/ 2018.01.25. 12:28:32

Szerintem ez nagyon mellé ment.

Ezekben a mondatokban a közlő világosan kifejezi a szándékát, ezek rögzült nyelvtani formák, amik a semleges mondatokhoz képest többlettartalmat hordoznak. Nem egyszerű felszólítás, hanem udvarias kérés vagy ellentmondást nem tűrő parancs.
Ezeknek már régesrég egyezményes jelentésük van, aminek ismeretéhez nem kell a másik fejével gondolkodni. Ez ugyanúgy a nyelv része, ahogy a szórend vagy a hagsúlyozás, és a feladat pontosan arra kérdez rá, hogy a válaszoló olvasva jól értelmezi-e ezeket.

Egy "Kinyitnád az ablakot?" kérdésre "Kinyitnám." választ adni kekeckedés, szebben fogalmazva nem más, mint egy szóvicc, ami kihasználja azt, hogy a magyarban (ahogy egyébként a többi európai nyelvben is) az udvarias kérés alakilag megegyezik egy kérdőmondattal - de attól még az kérés.

Comandante en Jefe · http://local.blog.hu/ 2018.01.25. 12:33:37

@dadddd:
Pontosan. Annyival kiegészítve, hogy ezeket a példákat nem csak a két fél érti, hanem minden egészséges magyar anyanyelvű felnőtt, és a feladat pontosan ennek az értését teszteli (írásban, tehát a hangsúly mint segítség nélkül).

Egyetértek a poszterrel abban, hogy lehetőleg mindenki mondja meg direktben, mi a baja, de ezt nem úgy kell elérni, hogy régesrég grammatizálódott szerkezeteket ki akarunk irtani. Ezeknek az értése, használata a nyelvtudás része.

Megyko · http://www.szinkronrendezo.blog.hu 2018.01.25. 12:39:31

Hú de vitaindító poszt. A kommunikációs tréningek szemléletét ütköztetni a klasszik leíró nyelvészetes ős feladatokkal. Amúgy a kommunikációs tréningeken okés lehet ez a hozzáállás, de valahogy idegennek tűnik a nyelvészettől. A nyelv rendszere lehetőséget ad a többértelműségre, sőt megannyi esetben szóban és írásban kihasználjuk ezt, és élünk vele. Ez a játék, ez a só, a fűszer, a élvezet. Lehet kevesebb savat kapott volna a szerző, ha inkább nem mossa össze a feladat "nem pontosan azt mondjuk, amit gondolunk" részét azzal a kommunikációs maximával, hogy a lehető legtöbbször legyünk egyértelműek. Mert ez csak egy maxima, és éppen emiatt hazugság azt mondani, hogy mindig minden körülmények között egyértelműek tudunk lenni.

Comandante en Jefe · http://local.blog.hu/ 2018.01.25. 12:39:39

@qwertzu:
Ahogy előttem írták, ez alakilag egy kijelentő mondat. Értelmét tekintve pedig nem felszólítás, hanem parancs. A kijelentő mód használata jelzi, hogy a közlő a cselekmény megvalósulását tényként kezeli :) .

igazi hős 2018.01.25. 12:55:28

Én is túlgondolásnak érzem a posztot. Miért lenne passzív-agresszív a fenti 3 mondat? Azért mert ez most épp egy felkapott buzzword,tehát attól vagyunk szakemberek, hogy használjuk. Akár van értelme, akár nincs. Itt nincs. Amikor a játszó gyerektől megkérdezem, hogy "Ugye kész vagy a leckéddel?", akkor a hangsúlytól függ, hogy ez egy szelíd érdeklődés, vagy számonkérés. Az "ugye" valóban nyomatékosít, hiszen megbeszéltük, hogy csak akkor ülhet le játszani, ha már össze van pakolva másnapra. És ez a nem kimondott, de jelen levő információ mindent megváltoztat. Úgy tűnik, hogy a poszter elfelejtette, hogy miről szól a kommunikáció: a másik fejével gondolkodásról. A közös szavak mellett a közös gondolatokról is. Ez nem hiba, hanem óriási eredmény. Amikor a gyerek kabát nélkül jön haza, mert délután már meleg van, akkor megkérdezem, "Hát a fogkrém?" ((c) Hofi) és röhögünk egy nagyot. Közben persze tudja, hogy kicsit letoltam a kabát miatt, de pozitívan éli meg.

TBal 2018.01.25. 13:53:59

@na__most__akkor: De van jó válasz:
"Ez a kérdés egy rejtett állítást tartalmaz, ami az, hogy és a múltban vertem a feleségemet. Ezt cáfolom."

Scott Tenorman Must Die 2018.01.25. 14:56:51

az ilyenek miatt lesznek picsogós felnőttek, meg hejcegnők meg hejcegkirályfik.

Scott Tenorman Must Die 2018.01.25. 14:56:54

(persze megértem, mert nektek meg ebből lesz a munka)

croc 2018.01.25. 20:04:05

Szerintem nagyon jó ez a poszt.
fontos erről beszélni, fontos tudatosítani, hogy mennyire megmérgezheti a mindennapokat, ahogy egymással bánunk, akár a lekisebb rossz szándék nélkül is, egyszerűen megszokásból.
Azt hiszem, olyan ez, mint a píszí: nem kell az abszurdig fokozni, nem kell a nevetségességig túltolni, természetesen nem kell (és nem szabad és szerencsére nem is lehet) a nyelvből kiirtani a játékosságot meg az iróniát.
Viszont.
Nagyon fontos az őszinteség és hogy tisztelettel bánjunk egymással. Hogy soha ne feledkezzünk meg róla, hogy néhány ártatlannak és ártalmatlannak tűnő régi szokás mennyire bántó lehet.
És ahhoz, hogy megértsük, kell a reflexió, például az ilyen blogposztok.

Mennyi olyan szülőt láttam már, aki folyamatosan ilyen passzívagresszív stílusban kommunikált a gyerekével, aztán panaszkodott, hogy milyen "rossz" a gyereke, és kicsit se tűnt fel neki, hogy ő maga idézi elő azt a viselkedést, ami annyira idegesíti.

Papp Levente 2018.01.25. 20:04:14

Hűha. A kommenteket látva azt gondolom, elég nagy a baj.
A szerzővel teljsen egyetértve,
átfordítom a munka nyelvére, hátha jobban megértik.
Most pedig újra írod az egészet! (Nem adtam neked egyértelmű utasítást, nem bizonyosodtam meg róla, hogy érted-e a feladatot, nem kértem, hogy számolj be hogy haladsz, nem biztosítottam a szükséges erőforásokat, elbasztad. Péntek délután van, úgyhogy van két napod, hogy kijavítsd).

Ugye nem kérsz ezek után túlóra pénzt? (Elbasztad, engem ezért lebasztak, ugye nem vársz még jutalmat is ba...m..g!)

Ugye nem gondolod, hogy ez vicces volt? (Volt pofád a leadott anyag előlapjára egy szmájlit rajzolni? Elmész te a pi....ba. Örülj, hogy nem b .. s... ne vigyorogj itt nekem b...m..g).

A nyelv tényleg gazdag, rajtunk áll, hogy használjuk.

teéjesenmindegy 2018.01.25. 20:55:13

Bravó pszichodoki! Úgy kell beszélni, mint az 1984 újbeszélje. Nem kell itt feleslegesen udvariaskodni, ilyen hülye kérdésekkel, hogy "kinyitnád az ablakot?" Nem kell ez a hátulról előre piszkos trükk. Pacekba bele, hogy "Nyisd ki!" És kész.

Nem kell rávezetni senkit arra, hogy éppen rosszat csinál, és gondolkodjon el rajta "ugye nem kérsz több fagyit? " hogy miért nem kéne kérnie, mert beteg lesz annyit evett, vagy mert nem jut a testvérének, ha mindet felzabálja... nem. Rá kell ordítani, hogy nincs több fagyi.

Robotokat kell nevelni, az a jövő. Nyíltan, egyenesen.
Nyisd ki! Ne egyél! Takaríts ki! Ne röhögj!
Így lesz belőlük remek ember, és klassz a kommunikáció..

Tamáspatrik 2018.01.25. 21:24:21

Ezek valóban mérgező mondatok, igazi katonás, parancsuralmi mondatok.
Mivel RITKÁN szükségesek egy egészséges, normális társadalomban ezért PÉLDAMONDATKÉNT nem szabad ilyeneket leírni.
A példamondatnak ugyanis van egy normatív jelentése is.

Van ugyanis egy másodlagos jelentése a fenti mondatoknak.

Pl. "Most pedig kitakarítod a szobádat!" értelmezése: "Azt teszed, amit én mondok, te kis köcsög, ha jót akarsz magadnak." Eléggé durva.
Ez a legrosszabb hagyományainkra építő konzervatív gondolkodásból fakadó szemlélet, igazi poroszos, katonás.

Kár, hogy a kommentelők többsége nem így látja.

teéjesenmindegy 2018.01.25. 22:11:56

@Tamáspatrik: Azt nem veszed figyelembe, hogy ezeknek a mondatoknak minden esetben vannak előzményeik. Amikor anyád már rád szólt ötször, hogy takarítsd ki a szobát, akkor jön az, hogy "Most azonnal nekiállsz és csinálod."
A poszter meg te valami olyan világban élnétek, ahol anyád bejön negyvenedszer, és ugyanúgy felszólít, hogy "takarítsd ki a szobád".

A másodlagos jelentése, ahogy te értelmezed, pedig elég sok mindent elárul rólad, itt egy pszichomókus, egyeztess vele..

Josagos 2018.01.25. 23:27:12

@fáskerti elvtárs:
A most pedig kitakarítod a szobádat egy kijelentő mondat. Erre egy dolgot lehet tenni, megkérdezni a szülőt: "te úgy látod, én most takarítok?" és ez nem szemtelenség, hanem értelmezés.

croc 2018.01.26. 02:35:42

@teéjesenmindegy: nézd ha egy anya egymás után ötször megkér egy gyereket valamire, az már eleve kapitális hiba.
Ha az első kérés nem működött, akkor mit vár attól, hogy ismételgeti ugyanazt mint, egy papagáj? Nyilván negyvenedszerre sem változik semmi ("aki ugyanazt ismételgeti de más eredményt vár tőle, az őrült").
Ha ezek után fenyegetőzésbe vált (akár nyíltan agresszíven - 'megpofozlak', akár passzívagresszíven), azzal meg nem a problémát kezeli, hanem a tünetet, idomítja a gyereket ('pofa be és engedelmeskedj'), ahelyett, hogy tanítaná. Ezzel az idomítással rövid távú eredményeket lehet csak elérni, azt is csak azon az áron, hogy elveszted a gyerek bizalmát (örökre- nem éri meg).

Bármilyen meglepő, nemcsak erőszakosan lehet egy gyereket rávenni, hogy azt csinálja amit te szeretnél.
Csak azt nem akkor kell kezdeni, amikor már ott tartasz, hogy nem fogad szót (értsd: tesz rád magasról) hanem kicsit előbb. Amikor még bízik benned.
Például azzal hogy nem játszod el a bizalmát az ostoba és felesleges erőszakoskodásból eredő állandó veszekedéssel, meg a folyamatos cseszegetéssel, hanem ha azt látod, hogy valamit nem akar megcsinálni, akkor megkérdezed tőle, hogy miért.
És ha megmondja, nem erőlteted a zéró értékű játszmát (hogy vagy az lesz amit ő akar, vagy az amit én) hanem kitalálsz valami harmadik megoldást (akkor takaríts holnap vagy csak a saját szobádat vagy én is takarítok addig és ha kéred segítek vagy moshatsz és boltba mehetsz helyette vagy akármi).

jajdehülyevagyok 2018.01.26. 09:03:54

Megértema szerző ellenérzéseit, hiszen ez egy vizsgafeladat, amifeltételezi a felkészülést a témából. Természetesenez isazanyanyelv része - mindkét értelemben - de nem a kommunikációs technika csúcsa, nem kellene ennyireelőtérbe tolni.
A "Most pedig kitakarítod a szobádat" mondat pedig a feladatkészítő másik melléfogása, mert e mögé nehéz másüzenetet gondolni, ez félrevezető és hamis,mint a feladatban bemutatott kommunikáció.

jajdehülyevagyok 2018.01.26. 09:04:33

... még annyi,hogy a példamondat is magyartalan, mert az angol nyelvben alkalmazott udvarias formula fordítása, nem tartalmaz burkolt üzenetet (pl.: .. és ugorj ki rajta), ellenben úgy volna helyes, hogy "Nyisd ki az ablakot LÉGY SZÍVES!

fáskerti elvtárs 2018.01.26. 10:11:42

@Josagos:

Hát persze, értelmezés. És ha étteremben kijön a pincér, leteszi az asztalra a poharakat, és azt mondja „Parancsoljon!”, akkor nem az a normális reakció, hogy megköszönöd és iszol, hanem elkezdesz kiabálni, hogy „Térdelj le, szolga!”. Hisz parancsolásra kért, mit tehetnél mást, mint hogy parancsolsz? Értelmes pincér ezért inkább azt mondja, hogy „Igyál!”. Abból ért a művelt vendég.

Beer Monster 2018.01.26. 13:39:04

@igazi hős: "hogy csak akkor ülhet le játszani,"

Azt hiszem, mindenki, mindent félreértett. Itt van a baj valójában a világgal, nem a kérdő mondatokban.

80 éves az a gyerek, hogy le kell ülnie?

Ferenc Kato 2018.01.26. 21:36:36

Én azért nem bagatellizálnám ezt a kérdéskört. Észrevettem, hogy a fiatalabb nemzedék kommunikációja már nem udvarias. Az 'Ideadod azt a könyvet?' közlés ugyan pont azt jelenti, mint a 'Kérem, add ide azt a könyvet!', stílusában a két mondat nem azonos értékű. Az utóbbit már csak idősebbektől hallani, már a negyven körüliek sem mondják. Soha. Pedig valószínűtlen, hogy ismernék Nagy László szép verssorát: "Nekem a kérés nagy szégyen". Tényleg szégyen lenne?

Sólyom Tomi 2018.02.16. 11:12:44

Szerintem tilcsuk be a verseket is. Ha nem képes egyenesen elmondani a passzív agresszívja, amit akar, akkor húzzon a francba.

Kővágó Pál

 
mg_3113c_500.jpg


Keressen bizalommal!

Tel: +36 30 758 0223

E-mail: info@kovagopal.hu

Kövessen a Facebook-on

A blogról

Történetek, gondolatok, benyomások a munkámról és általában a pszichológiai jelenségekről. Szigorúan szubjektíven.

Címkék