Pszinesztézia

Kővágó Pál pszichológus blogja

Keresd az életed királynőjét! Vagy mégsem?

A szerelem az egyik legfantasztikusabb érzés, amit életünkben átélhetünk, különösen, ha viszonozzák. Sokakkal fordul elő viszont, hogy szerelmük viszonzatlan marad: megtetszik nekik valaki, esetleg bele is szeretnek, ám érzéseik nem kölcsönösek. Ilyenkor, kívülről nézve világos a helyzet: kifejeztem, hogy többet szeretnék tőle, ő pedig világossá tette, hogy itt és most nem szeretne tőlem többet. A józan ész azt diktálná, hogy hagyjak fel próbálkozásaimmal, hiszen ettől az embertől nem remélhetem, amit kapni szeretnék tőle. Vannak, akik ilyen esetekben más stratégiához folyamodnak.

6-formas-pelas-quais-o-romantismo-atrapalha-o-seu-relacionamento_html.jpg

Egyik férfi kliensem arról panaszkodott, hogy szerelmi választásai sok szempontból hasonlóak. Általában olyan nőket fedezett fel magának, akik szerinte egyszerre hihetetlenül intelligensek, gyönyörűek, és csupa vonzó tulajdonsággal rendelkeznek. Ez az idealizált, romantikus kép azonban a következménye volt egy ennél korábbi momentumnak. Azokat a nőket szemelte ki magának, akik egy tipikus módon utasították el. Ez a tipikus mód pedig, ahogy fogalmazott, egy hideg, elutasító mód, mintha a nő jóval magasabb rangú személy volna, ő pedig szerencsétlen kis pasiként próbálná meghódítani a királynőt.

Mivel rendkívül kitartó ember, így elkezdett mindenféle trükkös kerülőúton közelíteni a nőhöz. A trükk abban volt, hogy elkezdett olyan dolgokra figyelni, amelyekről azt hitte, fontosak a nőnek. Egyik kiszemeltjéről például azt hitte, hogy mivel rendkívül művelt, ezért bizonyára imádja a színházat. Ezért az első adandó alkalommal elhívta egy nagyon drága színházi előadásra, azzal a céllal, hogy megmutassa: ő is művelt, ő is hasonló dolgokat kedvel, mint a nő. Emellett minden lehetőséget megragadott, hogy kedvében járjon a nőnek, volt olyan nő például, akinek jól kereső állást talált. Jobbat, mint saját magának.

Ennek közeledésnek volt azonban egy aranyszabálya: soha nem szabad kifejezni nyíltan a vágyait a nő felé, hiszen annak lehet, hogy elutasítás és szégyen lesz a vége. Jól érezte, hogy a nő nem úgy érdeklődik iránta, ahogy szeretné. Viszont elringatta magát egy olyan hitben, hogy ha kellően sokat teper a nőért, akkor ő egyszer majd meg fogja szeretni, meglátja benne a nagyszerű férfit, és, mint egy romantikus filmben, egymásra találnak. Addig azonban, amíg nem volt 110%-ig biztos abban, hogy a nő is úgy érdeklődik iránta, rejtegette valós vágyait. Attól tartott, hogy ha túl korán mondja ki, elijeszti a nőt magától.

Ez egy érzelmi hullámvasutat eredményezett: a színházak, ritka találkozások után hatalmas örömmel számolt be arról, milyen fantasztikusan érezte magát, és mennyire tele van reménnyel, hiszen minden egyre jobban alakul. Napokkal, hetekkel később pedig a reménytelenség vette át a főszerepet, az elkeseredettség. A folyamatos küzdelem felőrölte, hiszen csupa olyan dolgot csinált mindeközben, amit magától nem tett volna: nem is érdekelte a színház ennyire! A sors különös fintora, hogy ebben a konkrét példában pár hónap után maga a nő kérdezte meg, hogy miért is hívja állandóan színházba, mert amúgy őt magát sem érdekli annyira. Ezen a ponton számára is világossá vált, hogy olyannyira a saját fantáziáira hagyatkozott, hogy le sem ellenőrizte, vajon a nő szereti-e a színházat. Nagyon leegyszerűsítve: álmodott magának egy királynőt, aki meghódíthatatlanságánál fogva vált napról-napra, hétről-hétre értékesebbé, kívánatosabbá számára.

403127914-lovers-wallpapers.jpg

Joggal merülhet fel a kérdés, mi vezet egy embert arra, hogy újra és újra maga fölé emeljen nőket, királynőként imádja őket, és újra és újra szembesítse magát azzal, hogy vágyának tárgya elérhetetlen. Ehelyett fontosabbnak tartom azt a kérdést, hogy mi az, ami kivezet ebből a körforgásból. Nos, ebben az esetben az első lépés az volt, hogy fantáziái, vágyai mellett (és sokszor helyett), figyeljen arra, ami az itt és mostban valójában történik. Ez egy hosszas gyakorlás volt, amelyben úgy kezdte el látni, hallani, érezni kezdte a körülötte levő eseményeket, ahogy azok valóban történnek. Korábban például, ha kiszemeltje találkozásuk alkalmával kevés figyelmet fordított rá, de más pasikat megnézett, akkor úgy magyarázta magának, hogy bizonyára nehéz napon van túl, ezért szétszórt, de amúgy biztosan figyelt volna rá, csak nem tudott. A valóság azonban az volt, hogy vágyott a nő figyelmére, aki ezt nem adta meg neki. Ahelyett, hogy felmentette, magyarázta volna mit miért tett a nő, elkezdte meglátni, hogy hiába töltenek együtt időt, ezek után mindig csalódottságot, hiányt érez. És ahelyett, hogy arra jutott volna, hogy biztosan ki lehet érdemelni a nő figyelmét, csak még többet, még jobban kell próbálkozni, elkezdte elfogadni, hogy ez a maximum, amit kaphat tőle.

Ez eleinte óhatatlanul csalódásokhoz, lemondáshoz vezetett. A nagyszerű, feddhetetlen királynő „imidzse” egyre veszített ragyogásából. Fájdalmas volt az is, ahogy felismerte: sok más kapcsolatában is inkább hitt annak, amit látni akart, mintsem annak, amit valójában látott. Végül azonban, ahogy egyre inkább a valóságnak, és nem a vágyainak hitt, képessé vált arra, hogy felismerje azokat az embereket, s köztük azokat a nőket is, akik érdeklődést mutatnak iránta, akikkel értékes, kölcsönös kapcsolatot alakíthat ki.

A bejegyzés trackback címe:

https://pszinesztezia.blog.hu/api/trackback/id/tr478748266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pannonfunk 2018.02.03. 22:14:13

" akikkel értékes, kölcsönös kapcsolatot alakíthat ki." És a bácsi poligám volt, vagy az ismerkedésnek csak az első fázisán volt túl, hódítani már tudott, de megtartani nem, és ebből adódik a többesszám?

Kővágó Pál

 
mg_3113c_500.jpg


Keressen bizalommal!

Tel: +36 30 758 0223

E-mail: info@kovagopal.hu

Kövessen a Facebook-on

A blogról

Történetek, gondolatok, benyomások a munkámról és általában a pszichológiai jelenségekről. Szigorúan szubjektíven.

Címkék

süti beállítások módosítása