A blogomon általában olyan bejegyzéseket közlök, amelyek több napon át, néha hetekig érlelődnek bennem. Mai bejegyzésem más, ma dühös lettem. A dühös lettem, mert elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a 8. évfolyamosok számára összeállított Magyar nyelvi feladatlapba, és az alábbi (4.) feladatot találtam.
A feladat lényege, hogy a bal oldali oszlopban olyan mondatok olvashatóak, ahol a mondatot közlő személy nem a valós véleményét, álláspontját, utasítását közli, hanem burkoltan, pszichológus szemmel: passzív-agresszívan mond valamit.
Mit kérünk a 8. osztályos gyermekünktől? Találja ki, mit akart mondani valójában a beszélő, mi volt a valós szándéka. Számtalan olyan emberrel találkoztam, akik folyamatosan mások fejével gondolkodtak. Az anya, aki megpróbálja kitalálni, mi a legjobb a gyermeke számára, a gyermek, aki megpróbálja kitalálni, mit is akart apa vagy anya mondani, amikor úgy fogalmaz „Azt hiszed, hogy ez vicces volt?”. És mi az eredmény? Pszichológusként szemlélve az eredmény az, hogy az emberek nem fejezik ki valós vágyaikat, nem közlik valós véleményüket, lehet, hogy már rég el is feledték, hogyan kell mindezt. Sötétben tapogatózó, sokat hibázó, sokszor meglehetősen destruktív módon kommunikáló embereket kapunk a folyamat végén.
Ez a feladat megerősíti azt, hogy a hatalomban levő embernek (pl. szülő) nem szükséges nyíltan, egyenesen kommunikálnia. Sőt, felvételi pontokat kapok azért, ha jó gyerekként, én büntetem meg magam azzal, hogy kitalálom, mit csinálok rosszul, majd szépen bűntudatot érzek emiatt. Ez még csak-csak működik, amikor alá-fölé rendelt viszonyban vannak emberek (bár, ott is rendkívül destruktív), de ahogy látom, ez a közvetett, valós álláspontot elfedő kommunikációs forma beszüremlik a párkapcsolatokba, a munkahelyre, az élet minden területére. Az eredmény pedig valami olyasféle lesz, mint amikor a minap beszéltem egy válófélben levő párral, akik már egymás kérdéseiben is rosszindulatot feltételeztek. Miért? Szerintem azért, mert folyamatosan indirekt módon kommunikáltak, és ötletük sem volt arra, hogyan lehet elmondaniuk az érzéseiket egymásnak.
Szerintem, inkább arra volna érdemes tanítanunk a gyerekeinket, hogyan kommunikáljanak nyíltan. A nyílt véleményközlés, érzelemkifejezés, szándék kinyilatkoztatása csak akkor lehet veszélyes, ha olyan légkört teremtünk, ahol ezeket aktívan büntetjük. Ilyenre példa a fenti feladat. Illusztrációként kiemelem az egyik mondatot:
- „ugye” = most egy magától értetődő dolog jön, ezt neked is tudnod kellene, kis butus;
- „Ugye nem kérsz több fagylaltot?” = nem kérhetsz több fagylaltot, és szépen te magad korlátozd le.
Valójában az „Ugye nem kérsz több fagylaltot?” nyílt kommunikációban körülbelül annyit jelent, hogy valaki furcsa módon tagadva tudakolja meg, kérek-e még fagylaltot. Egy egészséges gyermek, remélem erre úgy válaszol, hogy „De, kérek!”. S, hogy mire gondolhatott a közlő? Nem tudom, és nem is szeretném kitalálni helyette!
Hiszen minden egyes általam kitalált burkolt közlés csalás. Csalás, mert megkímélem a másikat attól, hogy felelősen vállalja a véleményét, csalás, mert én magam a saját prekoncepcióim alapján teljesen szubjektív módon értelmezem, amit lehet, nem is úgy értett. Pontosan ebből vannak a párkapcsolati veszekedések, emiatt alakulnak ki rossz szülő-gyermek kapcsolatok, ez rontja meg az emberi kapcsolatokat általában.
Szerintem, ha azt szeretné egy szülő közölni, hogy szerinte túl sok fagylaltot evett a gyereke, és szeretné, ha nem enne többet, akkor annak a legjobb módja a nyílt és egyenes közlés: „Szerintem elég fagylaltot ettél, szeretném, ha nem ennél többet!”. Miben más ez? Nos abban, hogy a közlő feltárja a szubjektív valóságát, véleményt közöl, nem pedig tényt („ugye” elhagyása), továbbá valós, egyenes kérést tartalmaz.
Félreértés ne essék! A célja ennek a bejegyzésemnek nem az, hogy kreatív kibúvókra bíztassam a „vásott” gyerekeket. A célom az, hogy rámutassak: minél kevésbé közlöm a valós érzéseimet és a valós véleményem, annál több teret adok a spekulációnak, adott esetben a félelemnek és a bűntudatnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
CyberPunK 2018.01.25. 08:42:11
Kereso75 · http://kereses.blog.hu 2018.01.25. 08:42:16
Jo feladat.
DAnna 2018.01.25. 08:42:23
Az a szülő, aki az "Ugye nem kérsz több fagylaltot?" mondatot intézi a gyerekéhez nem feltétlen egy önkényúr. Egyszerűen csak arra akar esetleg utalni, hogy korábbi megállapodások szerint a gyerek 1/2/3/x gombóc fagylaltot ehet egy alkalommal, amit már megevett. Esetleg beszéltek már az édességek nem túl kedvező hatásairól és a mértéktartásról. Igen, a szülő szeretné, ha a gyerek saját belátásból is megértené, hogy a következő gombóc már túlmegy egy határon, amit előzőleg megbeszéltek, azaz saját magát korlátozná, mert nem lehet mindig mellette, és a gyerekkor többek között arra is való, hogy ezt megtanulja a saját érdekében a jövőre nézve. Még az is elképzelhető, hogy ha hall egy lehengerlő ellenérvet, a gyerek mégis kap egy plusz adagot.
fáskerti elvtárs 2018.01.25. 09:42:32
Az ember nem robot, aki csak érzelemmentesen, monoton hangon, tényszerűen tud információkat közölni. Micsoda sivár kommunikáció lenne az?
Persze mellébeszélésre, sunyi célozgatásra, a másik manipulálására ne tanítsuk a gyereket, ezek engem is zavarnak, de a fenti példák egyáltalán nem ilyenek.
Guszty 2018.01.25. 10:00:15
Az első mondat kissé poroszos, de a másik kettővel semmi baj, pusztán egy kérés udvarias megfogalmazása.
UI: A szerző pszichológus. Ez sok mindent megmagyaráz. :-(
dadddd 2018.01.25. 10:16:26
parizereskifli 2018.01.25. 10:33:14
Az udvariasság nem az, hogy nem mondom ki a szándékaim, nem az, hogy nem adok utasítást, hanem az, hogy megtisztelem a másikat.
Amúgy, szerintem szánalmas az az ember, aki megsértődik, ha egy kérdésére nem olyan választ kap, mint amit hallani szeretne.
@dadddd: Ez nem árnyalás.
Az egy másik stilisztikai elem.
incognito ergo sum 2018.01.25. 10:35:42
A jövő nemzedék szlogenje a stockholm-szindróma.
Taxina 2018.01.25. 10:38:52
A bemutatott mondatok, illetve az azok alapján szerkeszthető további hasonló mondatszerkezetek alkalmas eszközei lehetnek a verbális manipulációnak, amelynek súlyosságát az érintett felek közötti kapcsolat, valamint a hangsúly egyértelműsítheti.
A kommunikáció módja mentális bántalmazás eszköze is lehet. Sajnos Mo még nem tart ott, hogy ez aktív része legyen a kultúránknak, de tőlünk fejlettebb kultúrájú országokban ez is fontos szempont. A jelentősége pedig azért nagyobb ott, mert belátták, hogy a mentális bántalmazással már rövid időtávon is nagyobb, akár egész életre kiható károkat lehet okozni egy embertársunk mentális egészségében.
Ezért tartom nagyon fontosnak ezt a cikket, rendkívül előremutató, ám sajnos még nem érett a társadalmunk, kultúránk arra, hogy nyitott legyen ilyen figyelemfelhívásokra. Kitartás és további jó munkát kívánok a szerzőnek.
dadddd 2018.01.25. 11:16:19
na__most__akkor 2018.01.25. 11:26:59
Ez is egy jó kérdés, amire nincs jó válasz...
qwertzu 2018.01.25. 11:27:50
fáskerti elvtárs 2018.01.25. 11:36:00
Most pedig takarítsd ki a szobádat!
Felszólító mondat kijelentő igemóddal nem hiszem, hogy pontot érne.
jandera 2018.01.25. 12:12:28
Valami módon ( hogyan? ) kapcsolódnak ide ezek a látszólag kérdő mondatok?
- Honnan vette a bátorságot, hogy...?
- Mit tett annak érdekében, hogy...?
Comandante en Jefe · http://local.blog.hu/ 2018.01.25. 12:28:32
Ezekben a mondatokban a közlő világosan kifejezi a szándékát, ezek rögzült nyelvtani formák, amik a semleges mondatokhoz képest többlettartalmat hordoznak. Nem egyszerű felszólítás, hanem udvarias kérés vagy ellentmondást nem tűrő parancs.
Ezeknek már régesrég egyezményes jelentésük van, aminek ismeretéhez nem kell a másik fejével gondolkodni. Ez ugyanúgy a nyelv része, ahogy a szórend vagy a hagsúlyozás, és a feladat pontosan arra kérdez rá, hogy a válaszoló olvasva jól értelmezi-e ezeket.
Egy "Kinyitnád az ablakot?" kérdésre "Kinyitnám." választ adni kekeckedés, szebben fogalmazva nem más, mint egy szóvicc, ami kihasználja azt, hogy a magyarban (ahogy egyébként a többi európai nyelvben is) az udvarias kérés alakilag megegyezik egy kérdőmondattal - de attól még az kérés.
Comandante en Jefe · http://local.blog.hu/ 2018.01.25. 12:33:37
Pontosan. Annyival kiegészítve, hogy ezeket a példákat nem csak a két fél érti, hanem minden egészséges magyar anyanyelvű felnőtt, és a feladat pontosan ennek az értését teszteli (írásban, tehát a hangsúly mint segítség nélkül).
Egyetértek a poszterrel abban, hogy lehetőleg mindenki mondja meg direktben, mi a baja, de ezt nem úgy kell elérni, hogy régesrég grammatizálódott szerkezeteket ki akarunk irtani. Ezeknek az értése, használata a nyelvtudás része.
Megyko · http://www.szinkronrendezo.blog.hu 2018.01.25. 12:39:31
Comandante en Jefe · http://local.blog.hu/ 2018.01.25. 12:39:39
Ahogy előttem írták, ez alakilag egy kijelentő mondat. Értelmét tekintve pedig nem felszólítás, hanem parancs. A kijelentő mód használata jelzi, hogy a közlő a cselekmény megvalósulását tényként kezeli :) .
igazi hős 2018.01.25. 12:55:28
TBal 2018.01.25. 13:53:59
"Ez a kérdés egy rejtett állítást tartalmaz, ami az, hogy és a múltban vertem a feleségemet. Ezt cáfolom."
Comandante en Jefe · http://local.blog.hu/ 2018.01.25. 14:56:42
Scott Tenorman Must Die 2018.01.25. 14:56:51
Scott Tenorman Must Die 2018.01.25. 14:56:54
2018.01.25. 20:04:05
fontos erről beszélni, fontos tudatosítani, hogy mennyire megmérgezheti a mindennapokat, ahogy egymással bánunk, akár a lekisebb rossz szándék nélkül is, egyszerűen megszokásból.
Azt hiszem, olyan ez, mint a píszí: nem kell az abszurdig fokozni, nem kell a nevetségességig túltolni, természetesen nem kell (és nem szabad és szerencsére nem is lehet) a nyelvből kiirtani a játékosságot meg az iróniát.
Viszont.
Nagyon fontos az őszinteség és hogy tisztelettel bánjunk egymással. Hogy soha ne feledkezzünk meg róla, hogy néhány ártatlannak és ártalmatlannak tűnő régi szokás mennyire bántó lehet.
És ahhoz, hogy megértsük, kell a reflexió, például az ilyen blogposztok.
Mennyi olyan szülőt láttam már, aki folyamatosan ilyen passzívagresszív stílusban kommunikált a gyerekével, aztán panaszkodott, hogy milyen "rossz" a gyereke, és kicsit se tűnt fel neki, hogy ő maga idézi elő azt a viselkedést, ami annyira idegesíti.
Papp Levente 2018.01.25. 20:04:14
A szerzővel teljsen egyetértve,
átfordítom a munka nyelvére, hátha jobban megértik.
Most pedig újra írod az egészet! (Nem adtam neked egyértelmű utasítást, nem bizonyosodtam meg róla, hogy érted-e a feladatot, nem kértem, hogy számolj be hogy haladsz, nem biztosítottam a szükséges erőforásokat, elbasztad. Péntek délután van, úgyhogy van két napod, hogy kijavítsd).
Ugye nem kérsz ezek után túlóra pénzt? (Elbasztad, engem ezért lebasztak, ugye nem vársz még jutalmat is ba...m..g!)
Ugye nem gondolod, hogy ez vicces volt? (Volt pofád a leadott anyag előlapjára egy szmájlit rajzolni? Elmész te a pi....ba. Örülj, hogy nem b .. s... ne vigyorogj itt nekem b...m..g).
A nyelv tényleg gazdag, rajtunk áll, hogy használjuk.
teéjesenmindegy 2018.01.25. 20:55:13
Nem kell rávezetni senkit arra, hogy éppen rosszat csinál, és gondolkodjon el rajta "ugye nem kérsz több fagyit? " hogy miért nem kéne kérnie, mert beteg lesz annyit evett, vagy mert nem jut a testvérének, ha mindet felzabálja... nem. Rá kell ordítani, hogy nincs több fagyi.
Robotokat kell nevelni, az a jövő. Nyíltan, egyenesen.
Nyisd ki! Ne egyél! Takaríts ki! Ne röhögj!
Így lesz belőlük remek ember, és klassz a kommunikáció..
Tamáspatrik 2018.01.25. 21:24:21
Mivel RITKÁN szükségesek egy egészséges, normális társadalomban ezért PÉLDAMONDATKÉNT nem szabad ilyeneket leírni.
A példamondatnak ugyanis van egy normatív jelentése is.
Van ugyanis egy másodlagos jelentése a fenti mondatoknak.
Pl. "Most pedig kitakarítod a szobádat!" értelmezése: "Azt teszed, amit én mondok, te kis köcsög, ha jót akarsz magadnak." Eléggé durva.
Ez a legrosszabb hagyományainkra építő konzervatív gondolkodásból fakadó szemlélet, igazi poroszos, katonás.
Kár, hogy a kommentelők többsége nem így látja.
teéjesenmindegy 2018.01.25. 22:11:56
A poszter meg te valami olyan világban élnétek, ahol anyád bejön negyvenedszer, és ugyanúgy felszólít, hogy "takarítsd ki a szobád".
A másodlagos jelentése, ahogy te értelmezed, pedig elég sok mindent elárul rólad, itt egy pszichomókus, egyeztess vele..
Josagos 2018.01.25. 23:27:12
A most pedig kitakarítod a szobádat egy kijelentő mondat. Erre egy dolgot lehet tenni, megkérdezni a szülőt: "te úgy látod, én most takarítok?" és ez nem szemtelenség, hanem értelmezés.
2018.01.26. 02:35:42
Ha az első kérés nem működött, akkor mit vár attól, hogy ismételgeti ugyanazt mint, egy papagáj? Nyilván negyvenedszerre sem változik semmi ("aki ugyanazt ismételgeti de más eredményt vár tőle, az őrült").
Ha ezek után fenyegetőzésbe vált (akár nyíltan agresszíven - 'megpofozlak', akár passzívagresszíven), azzal meg nem a problémát kezeli, hanem a tünetet, idomítja a gyereket ('pofa be és engedelmeskedj'), ahelyett, hogy tanítaná. Ezzel az idomítással rövid távú eredményeket lehet csak elérni, azt is csak azon az áron, hogy elveszted a gyerek bizalmát (örökre- nem éri meg).
Bármilyen meglepő, nemcsak erőszakosan lehet egy gyereket rávenni, hogy azt csinálja amit te szeretnél.
Csak azt nem akkor kell kezdeni, amikor már ott tartasz, hogy nem fogad szót (értsd: tesz rád magasról) hanem kicsit előbb. Amikor még bízik benned.
Például azzal hogy nem játszod el a bizalmát az ostoba és felesleges erőszakoskodásból eredő állandó veszekedéssel, meg a folyamatos cseszegetéssel, hanem ha azt látod, hogy valamit nem akar megcsinálni, akkor megkérdezed tőle, hogy miért.
És ha megmondja, nem erőlteted a zéró értékű játszmát (hogy vagy az lesz amit ő akar, vagy az amit én) hanem kitalálsz valami harmadik megoldást (akkor takaríts holnap vagy csak a saját szobádat vagy én is takarítok addig és ha kéred segítek vagy moshatsz és boltba mehetsz helyette vagy akármi).
jajdehülyevagyok 2018.01.26. 09:03:54
A "Most pedig kitakarítod a szobádat" mondat pedig a feladatkészítő másik melléfogása, mert e mögé nehéz másüzenetet gondolni, ez félrevezető és hamis,mint a feladatban bemutatott kommunikáció.
jajdehülyevagyok 2018.01.26. 09:04:33
fáskerti elvtárs 2018.01.26. 10:11:42
Hát persze, értelmezés. És ha étteremben kijön a pincér, leteszi az asztalra a poharakat, és azt mondja „Parancsoljon!”, akkor nem az a normális reakció, hogy megköszönöd és iszol, hanem elkezdesz kiabálni, hogy „Térdelj le, szolga!”. Hisz parancsolásra kért, mit tehetnél mást, mint hogy parancsolsz? Értelmes pincér ezért inkább azt mondja, hogy „Igyál!”. Abból ért a művelt vendég.
Beer Monster 2018.01.26. 13:39:04
Azt hiszem, mindenki, mindent félreértett. Itt van a baj valójában a világgal, nem a kérdő mondatokban.
80 éves az a gyerek, hogy le kell ülnie?