Az irigykedő embert szeretjük elítélni. Pontosítanék: a nyíltan irigykedő embert szeretjük elítélni. Szerintem titkon, magában sokkal több ember szokott irigykedni, mint amennyi bevallja. Azt mondják, nem illik irigykedni, pedig az irigységgel önmagában minden rendben van. Az irigység egyszerűen annyit jelent, hogy látok valamit, amit én is nagyon szeretnék magamnak. Akkor van gond az irigységgel, ha ehhez az érzéshez olyan gondolatok társulnak, amelyekkel leértékelem saját magam, vagy egyenesen el szeretném rontani más örömét.

Mit is csinál az irigy ember? Ha pusztán irigykedik, az irigy ember, amikor megtapasztalja, hogy valaki másnak van olyan valamije, amire ő nagyon vágyik, akkor emlékezteti magát arra, hogy neki olyanja nincs, pedig de jó lenne. Az irigység önmagában foglalja a sóvárgást. Persze, ha csak ennyiről lenne szó, akkor én sem írnék erről.

Egy fiatal srác azért keresett meg, mert nagyon magányosnak érezte magát. Voltak barátai, de nem szívesen volt velük, barátnője pedig hosszabb ideje nem volt. Úgy érezte, hogy a társas élete csődöt mondott. Neki volt szokása mindenre és mindenkire irigykedni. Ha bárkivel jó dolog történt: elutazott valami messzi, tengerparti országba, vett egy új autót; vagy ha valami olyanja volt, amire a srác is vágyott: sikeres a munkájában, szép barátnője van stb., a srác borzasztó irigységet érzett. Az irigységgel emlékeztette magát arra, hogy mennyi mindene nincs, és ezután általában arra jutott, hogy valószínűleg nem is lesz neki ilyenje. Ebből egyenes út vezetett ahhoz, hogy mekkora szemétség, hogy van, akinek megadatik a boldogság, neki meg a sorsa, hogy nem jön össze semmi.

Ez a srác mások sikereit arra használta, hogy saját értékét újra és újra a földbe döngölje saját maga előtt. Pedig az irigységből nem szükségszerű, hogy az következzen, hogy nekem ezek a dolgok úgy sem adathatnak meg. Ezt ismerte fel a srác is, amikor rájött, hogy az irigység egyszerűen annyit jelent: erre vágyom. Ennyit és nem többet.

Az irigység olyan, mint egy hihetetlenül precíz műszer, ami pontosan megmutatja, hogy mire van szükségem, mire vágyom. Az irigység tehát a kezdő lépés lehet ahhoz, hogy olyan életem legyen, amire valójában vágyom. Ez lehet a hajtóerő ahhoz, hogy elérjem, amit igazán szeretnék.