Az egyik leggyakoribb költői kérdés, amit párkapcsolati csalódás után szoktam hallani, hogy miért vernek át mindig a pasik? A kérdés mögött több feltételezés is van. Feltételezi, hogy mindig átverik a pasik, tehát nem volt és nem is lesz olyan, hogy egy pasi nem veri át. A másik feltételezés, hogy átverik a pasik, azaz valamit megígértek neki, majd azt nem tartották be. A harmadik feltételezés, hogy átverhető vagyok.

Könnyű volna annyival elintézni ezt a kérdést, hogy biztosan csak a fájdalom beszél belőle, nem is gondolja annyira komolyan. Szerintem minden ilyen kérdésben benne van, hogyan gondolkodunk magunkról, és az ilyen gondolatok sokat tehetnek azért, hogy tovább folytassuk azt, amit el szeretnénk kerülni: a rossz párkapcsolatokat.

Egy nő azért keresett meg, mert sokadik kapcsolata végződött azzal, hogy megcsalták. Sikeres, jó kiállású pasijai voltak, de az összesnél érezte már a legelején, hogy nem veszik eléggé komolyan. Ekkor, ahelyett, hogy odafigyelt volna a megérzésére, és hitt volna a szemének, a fülének, elkezdte elhitetni magával, hogy ezek a férfiak akkor törődnének vele igazán, ha ő sokkal többet tenne a kapcsolatba. És ennek a meggyőződésének megfelelően, elkezdett egyre többet beletenni a kapcsolatba, ami rövidtávon sikerekhez vezetett: több figyelmet kapott, sokkal szenvedélyesebb volt a kapcsolatuk. Ahogy egyre többet tett a kapcsolatba, egyre inkább bízni kezdett a pasiban, és egyre jobban oda is adta magát a másiknak. Elkezdte elhinni a saját csúsztatását. Hosszú távon azonban mit sem változtatott a tényen, hogy ezek a pasik nem akartak semmi komolyat. A végeredmény pedig az lett, hogy megcsalták, ezért végül mindig szakított a pasikkal.

A fenti történetben szerintem az egyetlen átverést a nő követte el magával szemben. Jól érezte, hogy a pasik csak kalandot akarnak tőle, de ő inkább abban hitt, amilyennek ezeket a férfiakat látni szerette volna: hűséges, de rámenős pasiknak. Ha valaki azt érzi, hogy újra és újra ugyanolyan pasikkal hozza össze a sors, akkor egy dolgot biztosan rosszul csinál: túl nagy teret enged annak, amit látni szeretne, ahelyett, hogy elfogadná, valójában milyen is a másik. Ez utóbbi még nem jelenti azt, hogy automatikusan el kell felejteni az ilyen pasit, hiszen a kalandok izgalmasak. Egyszerűen azt jelenti, hogy pontosan annyira vagyunk átverhetőek, amennyire önmagunkat hajlandóak vagyunk becsapni egy álomért, amit mással sokkal egyszerűbben valósíthatnánk meg.