Azt mondod, azért nem lépsz oda ahhoz a lányhoz, mert félsz. Azt mondod, rettegsz, ha csak belegondolsz, szerepelned kell az évfolyamod előtt. Azt mondod, minden prezentáció előtt görcsölsz, vajon mit gondolnak rólad a kollégáid? Azt mondod, tartasz attól, mi történik, ha valaki komolyan udvarolni kezd neked. Azt mondod, lever a víz, ha egyszer őszintének kellene lenned. Azt mondod félsz, mi van, ha már nem lesz több kaland, ha az életed, ha ideiglenesen is, de nyugvópontra érkezett. Azt mondod, félsz, hogy kiderül, alkalmatlan vagy.
Mi a megoldás, kérdem én?
Azt mondod, vedd el a félelmem, legyek nyugodt, magabiztos ezekben a helyzetekben, mert amíg félek, addig nem fogom meglépni.
Ezen a ponton akkor elkezdünk dolgozni azon, hogy eltűnjön a félelmed, hogy nyugodt és magabiztos legyél azokban a helyzetekben, amiktől félsz. Azokban a helyzetekben, amik még meg sem történtek, hiszen azért nem lépsz, mert félsz. És mivel a félelmed miatt nem lépsz, valójában nem is tudod, mi történhet, csak hiszel abban, hogy az rossz lesz: attól félsz, ami még meg sem történt veled.
Szép lassan kiderül, hogy a félelmedet sokkal jobban szereted, mintsem, hogy elengedd. Dédelgeted, babusgatod, óvod, vigyázol rá, közben pedig látszólag nagyon várod azt a pillanatot, amikor végre valaki elveszi tőled a régi, jól bevált társad: a félelmed. Az is kiderül, hogy 100%-ig biztos vagy benne, hogy csak és kizárólag akkor fogsz sikeresen előrelépni az életedben, ha nem félsz többé.
Kérdezem tőled, hogy vajon akiket csodálsz, akik a hőseid: sportolók, barátaid, tudósok, ők szoktak-e félni?
Azt mondod, biztosan, de ők valahogy máshogy bánnak a félelmükkel, őket nem érinti meg annyira, mint engem. Számodra a félelem egy megszokott, megbízható társ, amíg félsz, addig biztonságban vagy, addig lesz mindig érv arra, hogy ott maradj, ahol eddig voltál.
Minden ember fél. Minden ember fél az új helyzetektől, a megmérettetésektől, a kezdeményezéstől. Attól még, hogy fél valaki, léphet a saját érdekében. A félelem akkor bénít, ha te arra használod, hogy lebeszéld magad a cselekvésről. Mi volna tehát, ha a félelmeddel az oldaladon mennél előre?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
