Pszinesztézia

A focihoz, politikához, gyerekneveléshez, és pszichológiához mindenki ért! Annyira sok téves hiedelem kering a pszichológiáról, pszichológiai tényekről, hogy arra gondoltam, összegyűjtök párat, és megpróbálom eloszlatni őket (vagy éppen megerősíteni!). Ebben a sorozatban csupa olyan pszichológiával kapcsolatos meggyőződésről írok, amiről azt hisszük igaz, de kicsit, vagy teljesen tévedünk.

A pszichológusnál a gyerekkorról kell beszélni

A pszichológust sokan képzelik el úgy, mint akinek alapvetően az a módszere, hogy jól kikérdezi a kliensét a múltjáról, különösen a gyerekkoráról, és majd valamilyen mély összefüggést talál a gyerekkori élmények és a jelen problémái között. Azt hiszem, ezért szokott előfordulni az, hogy már az első alkalommal sokan felkészülnek a gyerekkorukból. Leülnek, és ők maguk kezdenek el arról merengeni, hogy mi lehet az összefüggés a jelen és a múlt között: hol hibáztak a szüleim? lehet, mégis rossz gyerekkorom volt. Ilyenkor mintha a pszichológus helyett szeretnék elvégezni a munkát.

Ebben a közhiedelemben sok igazság van, de távolról sem igaz, hogy csak a gyerekkorral foglalkoznak a pszichológusok. A hiedelem eredete minden bizonnyal a korai pszichoanalitikus gondolkodásnak, azaz Freud és kollégái munkásságának köszönhető. Szerintük a gyerekkori fejlődésünk annyira alapvetően határozza meg, hogy milyenek vagyunk felnőtt korunkban, hogy végső soron nem is számít, hogy mi történik velünk felnőttkorban, hiszen annak a miértje ígyis-úgyis a gyerekkorban keresendő.

Szerencsére a pszichológia már régen többet gondol az ember életéről. Rengeteg pszichológiai iskola létezik, amelyek különböző módon tekintenek az emberre és ennek megfelelően, különböző módon közelítenek azokhoz a kérdésekhez, amikkel a kliens jön.

Vannak, akik szerint ahhoz, hogy megértsünk egy embert, elsősorban azt kell feltárnunk, hogyan gondolkodik a világról. Van olyan irányzat, ami arra tereli a figyelmet, hogy ebben a pillanatban éppen milyen érzéseink, gondolataink vannak és ezekből milyen következtetéseket vonunk le. Mások szerint a lényeg abban van, hogy a személynek milyenek a kapcsolatai, hogyan van együtt a párjával, milyen a barátaival a viszonya. A sort pedig hosszan folytathatnám még.

Akkor miről beszélnek egy pszichológusnál?

Azt hiszem, egy pszichológus feladata az, hogy a hozzá forduló számára is követhető, értelmes módon közelítsen ahhoz, amivel a kliens foglalkozni szeretne. Ezért, inkább a klienstől függ az, hogy miről beszélünk, nem pedig a pszichológustól, vagy attól, hogy a pszichológus milyen irányzatok szerint képződött.