A héten több pasi tette fel nekem azt a költői kérdést, hogy miért buknak a nők a bunkó pasikra. Pszichológusként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sokat hallok arról, mit tartanak vonzónak a nők egy férfiban. Előre elnézést kérek az olvasótól a hatásvadász cím miatt, de a valóság az, hogy a nők nem vágynak a bunkó pasikra. A nők olyasmire vágynak egy férfiban, amit azok a férfiak, akiknek nehezen megy ez a dolog, bunkóságnak titulálnak. Ezt néha joggal, általában viszont azért teszik, hogy saját énképüket megvédjék azzal, hogy leértékelik a náluk sikeresebb férfiak jellemét. 

Egy nő kliensem szépen megfogalmazta, hogy mi is ez a képesség. Hosszú ideje volt együtt a pasijával, akit nagyon szeretett. A pasija, ahogy mesélte nekem, igazi főnyeremény: helyes pasi, jól keres, odafigyel a nőre, sokszor mutatja ki a szerelmét. Ennek ellenére, egyre távolabb érezte magától, azt élte meg, hogy már nem tud annyira vonzódni a férfi iránt, mint a kapcsolatuk elején. Idővel a sok kedvességet, közeledést felváltották a civakodások. Ezek a viták a lehető leghétköznapibb dolgokon törtek ki: például, hogy ki milyen hangsúllyal mondott valakinek valamit.

A kliensem szeretett volna javítani a kapcsolatán, de egyre reménytelenebbnek érezte a helyzetet. Mindeközben hatalmas bűntudata is volt, mert ő is pontosan érezte, hogy a pasija egy igazán jó ember, akit inkább becsülnie kellene, mint megvetnie. Elmondta, hogy úgy érzi, ő az, aki igazán előre viszi a kapcsolatukat, mert általában ő szervez programokat, ő találja ki, hova menjenek el, és a nyaralások tervezése is inkább rá hárul. A pasija mindenben partner: miután kitalálták, mit csináljanak, tényleg ki is veszi a részét az eseményekből, viszont a nő nélkül szinte semmi nem történik. Ekkor fogalmazta meg azt, amire igazán vágyik: legjobban azt szeretném, hogy egyszer ő vigyen el engem valahová, anélkül, hogy bármit kérdez, bármilyen megerősítést vagy felhatalmazást kérne.

Szépen megfigyelhető, hogy ez a srác a tenyerén hordozta a nőt, olyannyira, hogy szinte teljesen alárendelte magát neki. Ki ne vágyna arra, hogy a tenyerén hordozzák? Viszont ha ez annak az árán történik, hogy a másik feladja saját magát, akkor kicsit olyanná válik a kapcsolat, mintha lenne egy rendező, és mellette lenne egy mellékszereplő, aki mindenre kapható, de egyedül alig cselekszik. Ennek a vége elkerülhetetlenül az unalom, hiszen sok nő arra vágyik, hogy valaki olyan legyen mellette, akire igazán rábízhatja magát. Olyan valakire, aki tudja, mit akar, és azért hajlandó is cselekedni, és akinek előbb van véleménye a dolgokról, mintsem megvárná mások nézőpontját, és ahhoz idomulva mondana valamit. Ezt, a nő által megfogalmazott vágyat, röviden, nevezhetjük érzelmi biztonságnak is, hiszen egy ilyen határozott, erős ember minden bizonnyal támaszt tudna nyújtani a gondok közepette.

Nos, ennek a képességnek egy túlpörgetett verziójában nagyon jók a „bunkó” pasik. Az ilyen pasikat kevéssé érdekli, hogy mit akar a nő, egyszerűen teszik azt, amit éppen kívánnak, és ez a kívülről magabiztosságnak, stabilitásnak tűnő képesség, vagy tulajdonság egy olyan hiánycikk, amit nagyon sok nő szeretne érezni a pasijában. Félreértés ne essék, a nők nem azt szeretik, ha bunkók velük, vagy nem veszik figyelembe, a vágyaikat: nagyon is plusz pont, ha a férfi odafigyel a nőre, ha megkérdezi, hogy ő mit akar, és hajlandó úgy cselekedni, hogy az mindkettejüknek jó legyen. Viszont annak a tudata, hogy a párom nélkülem is képes lenne önállóan létezni, képes lenne megállni a helyét az életben, nekem is biztonságot ad.

Akik keseregnek azon, hogy a „bunkó”, húszezressel fizető, luxus kocsi kulcsát jelzés értékkel pultra helyező pasiknak jobban bejön az élet, jó, ha tudják, hogy ők valami olyasmit mutatnak, amivel sokan küzdenek: magabiztosságot. Viszont nekik pont a másikra való figyelem okoz nehézséget. Az igazán jó pasik azok, akik mindkettőre képesek. Éppen ezért, ahelyett, hogy elítélünk valakit, vagy valakiket a sikerességük miatt, sokkal hasznosabb megtanulni azt, amitől ők esetleg jobbak abban, amit én szeretnék.