A bűntudat régóta foglalkoztatja a pszichológiát. A korai elméletek szerint azért érezhetünk bűntudatot, mert kiskorunkban elsősorban a szüleink, másodsorban tanáraink nevelésének köszönhetően megtanultuk, mit szabad és mit nem szabad. Ha elítélendőt cselekszünk, vagy gondolunk, akkor ezen személyek büntetését hajtjuk végre magunkon azzal, hogy rosszul érezzük magunkat a cselekedeteink, vagy gondolataink miatt. Mai felfogás szerint a bűntudatot akkor is érezhetünk, ha a cselekvés a saját értékrendünkkel nem összeegyeztethető. A bűntudat érzése akkor alakul ki, ha vagy mások vélt értékeivel szemben cselekszünk, és tartunk ennek negatív következményeitől, vagy ha nem a saját értékünknek megfelelően cselekszünk. Fontos megjegyezni, hogy a bűntudat, nem kategorizálható tisztán pozitív vagy negatív érzelemként. Tény, hogy bűntudatosnak lenni kellemetlen érzésekkel járhat, a bűntudat érzése azonban számos előnnyel is jár, amelyekkel érdemes megtanulnunk bánni.

Szinte mindannyian éreztünk már bűntudatot: ha olyat kívánunk meg, amit nem szabad, ha olyat teszünk, amit mások rosszalva néznének. Klienseim között sokan mesélnek arról, milyen hatalmas bűntudatot éreznek, amikor stabil párkapcsolatban élve kikacsintgatnak a kapcsolatból, elfantáziálnak egy másik férfiról, nőről. Ebben az esetben a bűntudat érthető, hiszen a bűntudatot érző erkölcsi értékrendje valószínűleg nem engedi meg, hogy másokat kívánjon, vagy éppen tart a párja haragjától. Sok esetben viszont nehéz kibogozni, miért is érez valaki bűntudatot, ha ki meri engedni az indulatait, ha kihívóbban öltözködik, mint amit erkölcsösnek talál, vagy éppen ha azt az ételt és olyan mennyiségben eszi, ami neki örömet okoz.

A bűntudat érzése, mint sok más érzelem, üzenetet hordoz magában. Azt üzeni a számunkra, hogy amit most teszünk, annak negatív következményei lehetnek ránk nézve. Még pontosabban: amit teszünk, azt valaki elítélheti. A bűntudat érzése tesz minket alkalmassá arra, hogy beilleszkedjünk a társadalomba, hogy a saját értékrendünknek megfelelően haladjunk előre az életbe, hogy elérjük a célunkat stb. Ha azonban olyan örömökért érzünk bűntudatot, ami más számára természetes, érdemes gyanakodnunk, hogy indokolt-e a bűntudat érzésünk.

Biztosan bűntudatot kell érezzek?

Joggal merül fel ezek után a kérdés, honnan tudhatjuk, hogy a bűntudatunk indokolt-e vagy sem. Már egy egyszerű kérdés elegendő arra, hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben. Amikor bűntudatot érzünk, két kérdést érdemes feltennünk:

„Ha elmondanám egy hozzám közel álló embernek, hogy bűntudatot keltek magamban most, vajon ez a személy indokoltnak gondolná-e amit érzek?” és „Vajon más is bűntudatot érezne, ha azt tenné most, amit én?”

Ezek a kérdések egyfelől rámutatnak arra, hogy a bűntudatot, mint minden más érzést saját magunk teremtjük meg. Másfelől arra világítanak rá, hogy ha a saját értékelésem szerint bűntudatot kellene érezzek, ám a szeretteim szerint itt nincs helye ennek az érzésnek, akkor valószínű, rosszul értékelem a helyzetet.

Mi a teendő az extrém bűntudattal?

Néhányan az élet bármely területén meg tudják élni a bűntudat élményét. Ilyenkor a bűntudat olyan mértékű lehet, hogy megbénítja az embert, bizonytalanságot okoz, ezzel megnehezíti a döntések meghozatalát. Szélsőséges esetben a bűntudatos ember számára nehézséget okoz élvezni az életet, tele lesz feszültséggel, szorongani fog a mindennapokban.

Ilyen esetekben indokolt szakember megkeresése, hiszen a profi bűntudatot érzők bármilyen témában képesek önmagukat hátráltatni saját maguk elítélésével. Számos eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy csökkenjen ez az érzés, és helyette a személy elkezdjen egy teljes, örömteli életet élni.

A bűntudat érzése, élménye természetes, emberi, ahogy az is természetes, hogy időről időre nehéznek tűnik megbirkózni vele. A bűntudat azonban belső iránytű is, mely a számunkra helyes útra terel minket, ha szükséges.