Pszinesztézia

Sokan hiszik magukról, hogy alacsony az önértékelésük. Ha valaki ezt állítja magáról, általában megkérdezem: tudja-e, hogy a magas önértékelésű embereknek mitől magas az önértékelése? A válasz általában az, hogy vannak ilyen emberek, és vannak olyan emberek: szóval, akinek magas az önértékelése, az természeténél fogva olyan amilyen. Mintha ez egy velünk született képesség lenne, hasonlóan ahhoz, hogy ki mennyire magas, vagy kinek milyen a hajszíne.

A magas önértékelésű emberek – hol tudatosan, hol tudattalanul –, nap mint nap aktívan tesznek azért, hogy az önértékelésük magas legyen. Ugyanez igaz az alacsony önértékelésű emberekre is: nap mint nap tesznek azért, hogy önértékelésüket alacsonyan tartsák.

Az önértékelés tanulható, fejleszthető! Gyakran már pár hét alatt is hatalmas előrelépés érhető el! Ebben a cikkben olyan technikákat, gyakorlatokat veszek sorra, amelyek kiválóak az egészséges önértékelés kialakítására.

Akarj változni!

Az első és legfontosabb, hogy akarjunk változni. Sokan mondják, hogy alacsony az önértékelésük, de amikor kiderül, hogy akár tehetnének is azért, hogy magasabb legyen, visszahőkölnek, meghátrálnak. Van, aki azért teszi ezt, mert tart attól, hogy ha egyszer elengedheti, hogy neki alacsony az önértékelése, sokkal inkább felelős lesz a saját életéért. Hiszen mennyivel egyszerűbb a kudarcaimat valami olyasmire fogni, amiről azt hiszem, hogy rajtam kívül áll: „nem tehetek róla, hogy mindig gáz pasikkal jövök össze, hiszen alacsony az önértékelésem, ez van.” Ezzel a gondolkodással már fel is mentettem magam.

Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik inkább a megszokott, esetleg kényelmes életükhöz ragaszkodnának, mintsem foglalkozzanak az önértékelésükkel. Könnyű volna lustának nevezni az ilyen embereket, de szerintem ez egyáltalán nem erről szól. Az ilyen emberek valóban tartanak attól, hogy ha megerősödnek, kinyílik a világ, és olyan új kihívásokkal találkoznak, mint az önálló, magabiztos élet, a stabil párkapcsolat, a boldog család stb. Az önértékelés növelésének első lépése az, hogy alakítsuk ki magunkban a szándékot a változásra, és ennek a szándékunknak megfelelően cselekedjünk.

Ismerd meg az erősségeidet, és szeresd meg őket!

Akinek alacsony az önértékelése, különösen ügyes abban, hogy a rossz tulajdonságait észben tartsa. Szokásuk emlékeztetni magukat arra, miben rosszak, gyengék és miben jobbak mások. A másik nagyon gyakori szokása az alacsony önértékelésű embereknek, hogy a gyengeségeiket felnagyítják, általánosítják. Ha például hetente egyszer megbotlik, akkor magát máris ügyetlennek nevezi. Vannak, akik csak egyszer hibáztak, és ez alapján minősítik magukat rossznak. Egy nő az első munkahelyén váratlan feladatot kapott: egy külföldi klienssel kellett angolul beszélnie. A nő kiválóan beszélt angolul, de annyira megijedt ettől, hogy a telefonban csak hebegett-habogott. Ő ettől kezdve pontosan tudni vélte magáról, hogy pocsékul kommunikál angolul.

A magas önértékelésű emberek pontosan az ellenkezőjét teszik. Ahelyett, hogy a hibáikra emlékeztetnék magukat, az erősségeiket emlegetik magukban. Ha egy alacsony önértékelésű embertől megkérdezem, mit tart szerethető, jó tulajdonságának, sokszor hosszú percekig tartó gondolkodás következik. Pedig az egyik legelső lépés az egészséges önértékelés felé, hogy tudjam magamról, miben vagyok jó. Ha segít, akár listát is írhatunk: milyen jó tulajdonságaink vannak, milyen nehézségeket oldottunk meg, milyen barátokat szereztünk, mit értünk el az életben, amire büszkék vagyunk, stb.? Ezekre pedig rendszeresen emlékeztessük magunkat: „Én vagyok az, aki elérte ezt és ezt, én vagyok, aki leküzdötte ezt és ezt…”

Bocsáss meg magadnak!

Szokás mondani, hogy érdemes tanulnunk a hibáinkból. Akinek alacsony az önértékelése, sokszor ahelyett, hogy tanulna a hibáiból, inkább újra és újra előveszi őket, emlékezteti magát arra, hogy mennyire ostoba volt, milyen nagy butaságot csinált, mennyi embert megbántott stb.. Amikor rágódunk a ballépéseinken, valójában folyamatosan romboljuk az önértékelésünket, mert azt üzenjük magunkat, hogy „te vagy az a srác, akiben nem lehet megbízni”, „te vagy az a nő, akitől mindig elmenekülnek a pasijai”. Emögött általában az áll, hogy a személy képtelen megbocsátani magának a múltban elkövetett hibáiért.

Egy nő éppen akkor határozta el, hogy külföldre költözik, amikor édesanyja nagyon beteg lett. Mérlegelte, hogy otthon maradjon-e, de mivel annyira nehezen szánta rá magát a költözésre, kitartott terve mellett. Így viszont nem volt ott az édesanyja mellett, amikor elhunyt. A nő ettől kezdve hibáztatta magát, mondván, neki tudnia kellett volna, hogy édesanyja ennyire rosszul van, és mellette kellett volna lennie. Ettől kezdve a saját szemében rossz ember volt, akire nem lehet számítani.

Ez a nő haragudott és elítélte magát, ahelyett, hogy belátta volna, amit akkor tett, az az akkor rendelkezésére álló információk, és az akkori legjobb belátása szerint a legjobb választás volt. Az életben sokszor döntünk úgy, hogy pontosan nem tudhatjuk előre, milyen következményei lesznek annak, amit most teszünk. A jó önértékelésű ember képes megbocsátani magának akkor is, ha balul sül el a döntése. Ők tudják, hogy ha most olyan döntést hozok, amiben valóban hiszek, ha rosszra is fordulnak a dolgok, az már nem rajtam múlott, hiszen én mindent beleadtam.

Csendesítsd el a belső kritikust!

Megfigyeltem, hogy minden alacsony önértékelésű ember profi kritikus. Mesterien képesek elhitetni magukkal, mi nem fog sikerülni, mibe nem is érdemes belegondolni, mennyire keveset érek… Jó, ha az ember képes kívülről figyelni magát, és egészséges, építő kritikát mondani magára. Viszont, ha ez a kritika sértő, ellenséges és gyakrabban szól arról, hogyan ne csinálj semmit, mint arról, hogyan csinálj jobban valamit, akkor kritikusunk valójában hátráltat minket.

Egy fiatal srác panaszolta, hogy nem talál magának barátnőt hosszú ideje, és egyre jobban tart az ismerkedéstől. Amikor megkérdeztem, mit csinál, amikor ismerkedni indul, elmondja, hogy hatalmas reményekkel vág neki az estének, de amikor odaér a helyre, elkezdi meggyőzni magát arról, hogy mennyire alkalmatlan a csajozásra. Hiszen „hogy néz ki, biztosan ciki, hogy nem volt még barátnője, úgy is leszólja majd a csaj, ha közeledni próbál stb.”

A srác folyamatosan kritizálta önmagát, és addig tette ezt, amíg le nem beszélte magát az ismerkedésről. Önmagától a maximumot várta el. Az egészséges önértékelésű emberek tudják, hogy nincs tökéletes ember, ahogy tökéletes viselkedés sincs. Bármit teszünk, az tükrözi, amilyenek vagyunk, és pontosan attól különleges, amit teszünk, hogy tökéletlen. Ettől vagyunk emberek, ettől vagyunk emberiek.

Segíts másokon!

Akinek alacsony az önértékelése, hajlamos azt hinni, hogy mások folyamatosan elítélően méregetik. Ehhez kapcsolódik az, hogy saját, belső kritikánkkal is sokat teszünk azért, hogy az értékünket jól elrejtsük magunk elől. Akik rendszeresen segítenek másoknak, pontosabban látják saját értéküket, hiszen folyamatosan megerősítést kapnak másoktól, mennyire sokat jelent nekik a segítség.

Egy nő olyan munkahelyen dolgozott, ahol alig kapott elismerést a munkájáért. Sokat túlórázott, a főnöke hétvégente is behívta, keveset keresett, és az ügyfelek is őt találták meg, ha gondjuk volt. Pár hónap egy ilyen munkahelyen, és elkezdett kételkedni abban, hogy értékes ember-e, van-e egyáltalán értelme dolgozni, tenni bármit is. Ekkor jutott arra, hogy önkéntes munkát vállal egy otthonban. Ezt teljesen ingyen tette, a munkaidején túl, de szinte az első nap után pontosan tudta, hogy mennyire jól döntött. Az otthon lakói kedvesen de őszintén értékelték munkáját, és a nő világos bizonyítékot szerzett arról, hogy nem vele van baj, hanem egyszerűen szörnyű munkahelyet választott.

Olyanokkal vedd magad körül, akik támogatnak, és higgy nekik!

Az alacsony önértékelés általában azzal a szokással is jár, hogy az ember a saját értékét mások véleményén, megítélésén keresztül méri le. Hamarabb hisz másoknak, mint saját magának. Ha javítani szeretnénk az önértékelésünkön, olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik hisznek bennünk, elfogadnak bennünket, és támogatnak minket. Rengeteg példát mondhatnék, amikor a család, vagy a közeli barátok miatt bizonytalanodott el magában valaki. Az alacsony önértékelésű emberek szintje várják a pillanatot, hogy valaki rámutasson, vagy akár csak éreztesse a gyengeségét. Ilyenkor a „piszkos munkát”, azaz saját magam leértékelését másokon keresztül érem el. Ők annak is mesterei, hogyan lehet elengedni a fülük mellett a dicséretet.

Akinek helyén van az önértékelése, figyel a dicséretekre, és büszke önmagára. A számára fontos emberek támogatására folyamatosan emlékezteti magát, és ez erőt ad neki a hétköznapokban.

Engedd el a beteljesületlen álmaidat, és figyelj a mostra!

Mindenkinek vannak álmai, ahogy mindenkinek vannak beteljesületlen álmai is. Az alacsony önértékelésű emberek gyakran felemlegetik maguknak, hogy mennyi minden nem teljesült, amire vágytak. „Nem lettem híres színész, nem lettem milliomos, nincs családom 30 évesen”, a sort a végtelenségig lehet folytatni. Ez a gondolkodás oda vezet, hogy a személy bizonyítékot készít magának arról, hogy mennyire értéktelen.

A magas önértékelésű embereknek is voltak, vannak álmai, amik nem teljesülnek be. Ők ezeket meggyászolták, megsiratták, és elengedték. Közben pedig tudják, hogy az sokkal fontosabb, mit teszek ma, mit teszek most rögtön önmagamért, mint a múltba merengve keresni, hol rontottam el az űrhajózási karrierem.